Abolitionistákká válás - Rendőrség, tiltakozás és a szabadságra való törekvés

Olvasói vélemények

A könyvet az olvasók dicséret és kritika vegyesen méltatják. Sok kritikus dicséri az eltörlésre vonatkozó éleslátó elemzését, a személyes anekdotákat és a lebilincselő írói stílust. Egyes kritikák azonban kiemelik az összefüggéstelen elbeszélést, a széles körű, cselekvésre alkalmas lépések nélküli terjedelmet, és kétségek merülnek fel az abolicionista javaslatok megvalósíthatóságát illetően. Összességében a könyv jelentős hozzájárulásnak tekinthető a rendfenntartásról és az eltörlésről szóló vitákhoz, különös hangsúlyt fektetve a személyes fejlődésre és a politikai nevelésre.

⬤ Jól megírt és elgondolkodtató elemzés az eltörlésről
⬤ világos és koherens vita
⬤ személyes útja mélységet ad
⬤ átfogó betekintés a börtönök ipari komplexumába
⬤ fontos beszélgetésekre sarkall
⬤ határozott kiállás a rendőrség nélküli világ víziója mellett.

⬤ Szaggatott, olykor személyes naplóra emlékeztető elbeszélés
⬤ hiányoznak a megvalósítható lépések az eltörlés felé
⬤ egyesek naivnak vagy irreálisnak tartják
⬤ széles körű, nem mélyül el a konkrét rendőri problémákban
⬤ egyes olvasók túl idealisztikusnak találják, gyakorlati megoldások nélkül.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Becoming Abolitionists - Police, Protest, and the Pursuit of Freedom

Könyv tartalma:

George Floyd meggyilkolása és a Black Lives Matter (Fekete életek számítanak) újjáéledése után a rendőrség eltörlésének követelése a mozgalom központi követelésévé vált. Ebben a rendkívüli, leleplező memoárban Derecka Purnell elmeséli saját útját az abolicionizmus felé.

Története St. Louisban kezdődik, ahol gyakran lakhatatlanná vált, ahol élelmezési bizonytalanságban élt, és ahol válsághelyzetben gyakran a 911 hívása volt az egyetlen lehetőség. Politikai ébredését és aktivizmusát olyan események utóhatásaként élte át, mint a Katrina hurrikán, Trayvon Martin meggyilkolása és a Michael Brown halálát követő felkelés szülővárosában, Fergusonban.

A Harvard jogi karán keresztül jutott el arra a felismerésre, hogy a megoldás nem csupán a jobb rendfenntartásról szóló vitában, hanem magának a rendfenntartásnak a megszüntetésében rejlik. Saját történetén keresztül erőteljes, szenvedélyes érvet hoz fel egy olyan igazságos, egyenlő társadalom újragondolása mellett, amelyben nincs helye az állami erőszaknak és a faji elnyomásnak.

Purnell szembesít a rendőrség történetével, amely a szökött rabszolgák elfogásának és a fehér felsőbbrendűség fenntartásának eszköze volt, egészen a mai városokban a feketék túlzott rendőri felügyeletéig és meggyilkolásáig. Azt állítja, hogy a rendőrség pontosan azt teszi, amire létrehozták, és válaszul olyan új rendszereket képzel el, amelyek az erőszak kiváltó okait kezelik.

A szabadság reményéről szóló forradalmi könyv, az Abolitionistákká válás arra inspirálja az olvasókat, hogy olyan új közösségeket képzeljenek el és hozzanak létre, amelyek garantálhatják a biztonságot, az egyenlőséget és a valódi igazságosságot mindenki számára.