Abraham Cowley (1618-1667): Egy tizenhetedik századi angol költő feltárva

Eredeti címe:

Abraham Cowley (1618-1667): A Seventeenth-Century English Poet Recovered

Könyv tartalma:

A nemzetközileg elismert tudósok egy csoportjának kilenc fejezetét tartalmazó könyv Cowley egyedülálló teljesítményét tárja fel, mint olyan költőét, aki korának és a mi korunknak a műfajai és tudományágai között és azokon átívelve dolgozik.

Amikor Cowley meghalt, ő volt Anglia leghíresebb költője, és népszerűsége a tizennyolcadik században is töretlen maradt; például sokkal több kiadást ért meg, mint Donne, Herbert, Marvell vagy Crashaw. Mégis Cowley mára gyakorlatilag eltűnt a kánonból, még a metafizikai költészet gyűjteményeiből is, pedig éppen Cowley volt az, aki Samuel Johnson híres metafizikai költészet-definíciójára adott alkalmat.

Milyen körülmények vezettek Cowley hirtelen, meredek bukásához? Ez a könyv amellett érvel, hogy Cowley kezdeti népszerűsége és későbbi hírnevének csökkenése hasonló eredetű: költészetének kísérleti jellege és terjedelme. Cowley művei váratlan módon hidat vernek tudományágak (tudomány, költészet), műfajok (próza, vers) és műfajok (líra, óda, eposz) között. Az ún.

Ugyanazok a vegyes, excentrikus, elkalandozó és befejezetlen tulajdonságok, amelyek Cowley költészetét kortársai számára kedveltté tették, a későbbi olvasók számára, akik nem tudtak mit kezdeni sajátos stílusával és az elismert kategóriákkal való szembeszegülésével, hírnevét romlásra ítélték. Azzal érvelve, hogy keveredett benne neoklasszikus és barokk, metafizikus és barokk, lovagi és metafizikus, költészet és próza, eposz és történelem, tudomány és vers, e könyv szerzői kaleidoszkópszerű elmeként mutatják be Cowley-t, akinek kihívást jelentő írásai a bevett kategóriák közé estek, és ezért átcsúsztak az irodalomtörténet résein.