Ábrahám síksága

Olvasói vélemények

A könyvet magával ragadó történetmeséléséért, gyönyörű írásmódjáért és erős történelmi összefüggéseiért dicsérik. Sok olvasó szerint magával ragadó, és a történelmi regények, különösen a Flintlock-korszakban játszódó regények iránt érdeklődők számára alapműnek számít. Egyes letöltésekkel kapcsolatban azonban jelentős problémák merültek fel, amikor a vásárlók a könyv hiányos vagy rosszul formázott változatát kapták meg, ami csalódáshoz és frusztrációhoz vezetett.

⬤ Jól megírt és lebilincselő
⬤ magával ragadó kaland- és szerelmi történet
⬤ erős karakterfejlődés
⬤ alapos történelmi kutatás
⬤ ajánlott a Flintlock-korszak történelmének kedvelőinek
⬤ klasszikusnak számít
⬤ emlékezetes.

⬤ Letöltési problémák, amelyek hiányos vagy rosszul formázott példányokat eredményeztek
⬤ egyes felhasználók csempészett változatokat kaptak
⬤ nehézségek a visszaküldésben
⬤ nem minden változat kapható a boltokban.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Plains of Abraham

Könyv tartalma:

James Oliver Curwood e korai műve eredetileg 1928-ban jelent meg, és most egy vadonatúj bevezető életrajzzal együtt újra kiadjuk. Az "Ábrahám síkságai" című regényben Daniel "James" Bulain, egy francia lakos és egy angol tanítómester lányának fia azt látja, hogy a világa a feje tetejére áll, amikor családját és a szomszédos uradalom lakóit lemészárolja egy mohawkokból álló háborús csapat. James Oliver "Jim" Curwood amerikai akció-kalandíró és természetvédő volt. 1878. június 12-én született a Michigan állambeli Owossóban, az Egyesült Államokban. Curwood 1900-ban adta el első történetét, amikor a Detroit News-Tribune-nak dolgozott, és ezután kezdődött írói karrierje. 1909-re elég pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy elutazzon Kanada északnyugati részére, ez az utazás adta az ihletet vadregényes kalandtörténeteihez. Regényeinek sikere lehetővé tette számára, hogy évente több hónapra visszatérjen a Yukonra és Alaszkába - így Curwood több mint harminc ilyen könyvet írhatott. Curwood kalandregényírása Jack London hagyományait követte. Londonhoz hasonlóan Curwood is számos művét a Nagy Északnyugat vadonjában játszotta, és gyakran használt állatokat főszereplőként (Kazan, Baree; Kazan fia, A grizzlykirály és Az északi nomádok). Curwood számos kalandregényében a romantika is elsődleges vagy másodlagos cselekményelemként szerepel.

Ez a megközelítés széleskörű kereskedelmi vonzerőt biztosított műveinek, és hozzájárult ahhoz, hogy az 1920-as évek elején több bestsellerlistán is szerepelt. Legsikeresebb műve az 1920-ban megjelent A folyó vége című regénye volt. A könyv több mint 100 000 példányban kelt el, és a Publisher's Weekly szerint az év negyedik legkelendőbb címe volt az Egyesült Államokban. Pályafutása során számos irodalmi és népszerű magazinnak dolgozott, bibliográfiája több mint 200 ilyen cikket, novellát és folytatásos írást tartalmaz. Curwood fiatalkorában lelkes vadász volt; ahogy azonban idősebb lett, a környezetvédelem szószólója lett, és 1926-ban a "Michigan Conservation Commission" tagjává nevezték ki. A vadon élő állatokhoz való hozzáállásának megváltozását legjobban egy idézet fejezi ki, amelyet a The Grizzly King című könyvében adott: "A legnagyobb izgalom nem az ölés, hanem az életben hagyás". E szemléletváltás ellenére Curwoodnak nem volt végérvényesen gyümölcsöző kapcsolata a természettel. 1927-ben, egy floridai horgásztúra során Curwoodot combján megharapta egy póknak hitt állat, és azonnal allergiás reakciót váltott ki. A csípéssel kapcsolatos egészségügyi problémák a következő hónapokban egyre súlyosbodtak, mivel fertőzés lépett fel. Nem sokkal később, 1927. augusztus 13-án, közeli, Williams Street-i otthonában halt meg. Mindössze negyvenkilenc éves volt, és az Oak Hill temetőben (Owosso), a családi sírhelyen temették el.

Curwood öröksége azonban tovább él, és otthona, a Curwood-kastély ma múzeum.