Abszolutizmus a reneszánsz milánói korszakban: A hatalom teljessége a Visconti és a Sforza családok alatt 1329-1535

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Absolutism in Renaissance Milan: Plenitude of Power Under the Visconti and the Sforza 1329-1535

Könyv tartalma:

Az abszolutizmus a reneszánsz Milánóban bemutatja, hogy az uralkodó milánói dinasztiák, a Viscontiak és a Sforzák hogyan követelték maguknak a törvények feletti hatalmat, amely egykor a pápáé és a császáré volt, és miért mondott le erről a kiváltságról végül az utolsó herceg, Francesco II Sforza (megh. 1535).

Új uralkodóként a Viscontiaknak és a Sforzáknak úgy kellett érvényesíteniük a rendszerüket, hogy a támogatókat az ellenfelek rovására jutalmazták. Ehhez a folyamathoz abszolút hatalomra, más néven "hatalmi teljhatalomra" volt szükség, ami azt jelenti, hogy még az alapvető törvényeket és jogokat, köztük a tulajdonjogokat is felül lehetett bírálni. Az ilyen hatalom alapja a milánói uralkodók változó státuszát tükrözte, először mint signori, majd mint hercegek.

A korabeli jogászok, akiket az alaptörvények szentségén neveltek, eleinte készek voltak felrúgni a bevett tanokat az abszolút hatalom szabad felhasználásának támogatására: még a kor vezető jogtudósa, Baldo degli Ubaldi (megh. 1400) is elfogadta az új tanítást. A jogászok azonban végül megbánták az új megközelítést, és újra megerősítették azt az elvet, hogy a törvényeket nem lehet kényszerítő indoklás nélkül hatályon kívül helyezni. A Viscontiak és a Sforzák is látták az abszolút hatalom veszélyeit: legitim fejedelmekként a jog és az igazságosság védelmezői voltak, nem pedig az alapvető jogokat semmibe vevő önkényes cselekedetek elnézői.

Jane Black két évszázadon keresztül követi nyomon ezeket a milánói fejleményeket, bemutatva, hogy a Visconti- és a Sforza-rezsim hogyan ragadta meg, hogyan használta ki, majd hogyan mondott le végül az abszolút hatalomról.