Értékelés:
A könyvet általánosságban jó fogadtatásban részesítették, és dicsérték az értékalapú befektetéssel és a számviteli információk értékelésre való felhasználásával kapcsolatos gyakorlati meglátásaiért. Sok kritikus nagyra értékeli a világos írásmódot és azt, ahogyan leegyszerűsíti az összetett befektetési fogalmakat. Egyes kritikusok azonban túlságosan elméletinek vagy az átlagbefektetők számára nem elég részletesnek találják, és aggályaik vannak a tudományos hangvételével és alkalmazhatóságával kapcsolatban.
Előnyök:⬤ A lebilincselő írásmód élvezetessé teszi a tanulást.
⬤ Gyakorlati betekintést nyújt az értékalapú befektetésbe.
⬤ Kiváló keret a számvitel értékelésben való felhasználásához.
⬤ Átgondolt összehasonlítások a befektetési filozófiák között.
⬤ Hasznos a pénzügyi kimutatások és a történelmi esettanulmányok megértéséhez.
⬤ Egyes részek túlságosan elméleti jellegűek, így az alkalmi befektetők számára kevésbé hozzáférhető.
⬤ Bizonyos területeken, mint például a cash-flow kimutatások, nem elég mélyreható.
⬤ Túl tudományosnak tekinthető az átlagos kisbefektetők számára.
⬤ Néhány olvasó több részletet és gyakorlati alkalmazást kívánt.
(40 olvasói vélemény alapján)
A Számvitel az értékért című könyv megtanítja a befektetőknek és az elemzőknek, hogyan kezeljék a számvitelt a tőkebefektetések értékelésénél. A könyv újszerű megközelítése megmutatja, hogy az értékelés és a számvitel nagyjából ugyanaz: az értékelés valójában az érték elszámolásának kérdése.
A modern pénzügyek számos eszközét - a tőkeköltséget, a CAPM-et és a diszkontált cash flow elemzést - félretéve, Stephen Penman visszatér a józan ész elveihez, amelyek régóta vezérlik a fundamentális befektetéseket: az ár az, amit fizetünk, de az érték az, amit kapunk; a befektetés kockázata a túl magas ár kockázata; inkább arra támaszkodjunk, amit ismerünk, mint a spekulációra; és óvakodjunk attól, hogy túl sokat fizessünk a spekulatív növekedésért. Penman ezeket a gondolatokat a számvitel által biztosított számszerűsítéssel hozza összhangba, és ezzel gyakorlati eszközöket állít elő az intelligens befektető számára.
Az értékeltségi számítás védelmet nyújt a részvények túl magas árfolyamának megfizetése ellen, és a befektető számára támpontot ad a növekedésből származó valószínű hozamhoz. Meglepő módon az elemzés elkerüli a "tőkeköltség" kiszámításának szükségességét, ami gyakran meghiúsítja a modern értékelési technikák alkalmazását. Az értékalapú számvitel újragondolja az "érték" és a "növekedési" befektetések közötti különbséget, és megmagyarázza az olyan érdekességeket, mint például, hogy miért jósolja meg a részvények hozamát a nyereség/ár és a könyv szerinti ár-érték arány. A könyv végére Penman elérte, hogy az intelligens befektető intelligens könyvelőként gondolkodjon, jobban felkészülve korunk buborékjainak és összeomlásainak kezelésére. A számviteli szabályozók számára Penman az intelligens számviteli reform receptjét is előírja, olyan ellentmondásos kérdésekkel foglalkozva, mint a valós értéken történő elszámolás.
