Adaptive Internal Models in Neuroscience
Az idegtudomány egyik nyitott kérdése a kisagy működése, amely a motoros rendszerek, a beszéd, az érzelmek és a test egyéb kognitív funkcióinak szabályozásában részt vevő egyik legfontosabb agyi régió. Ebben a monográfiában a szerző azt a hipotézist állítja fel és teszteli, hogy a kisagy elsődleges funkciója az exogén referencia- és zavarjelek zavarelutasítása. E cél elérése érdekében a szerző rövid történeti áttekintést ad a kisagy működésének számításelméleti elméleteiről és a szabályozóelmélet vonatkozó részeiről a szabályozóelmélet területén, majd időrendi áttekintést ad a hipotézishez kapcsolódó szabályozáselméleti témákról.
A szerző a klasszikus szabályozó elméletből indul ki, és kiemel néhány olyan szempontot, amely nem alkalmas a kisagy modellezésére. Ezután az adaptív szabályozáselméletet a hibamodellek szempontjából tekinti át. A kisagy működésére vonatkozó hipotézis teszteléséhez a szerző adaptív belső modellterveket alkalmaz több, a kisagy által szabályozott motoros rendszerre. Ezek közé tartoznak a lassú szemmozgásrendszerek: a vestibulo-szemmel kapcsolatos reflex, a tekintet tartása, a sima üldözés és az optokinetikus rendszer. Végül a kisagy által szabályozott diszkrét idejű viselkedéseket vizsgáljuk. Összességében ez a monográfia egységesítő keretet nyújt annak magyarázatára, hogy a kisagy hogyan járulhat hozzá a test oly sok különböző rendszeréhez.
Ez a monográfia fontos átfogó tanulmány a kisagy szabályozáselméleti technikák segítségével történő modellezéséről. Az emberi agy működésének megértésén dolgozó idegtudósok és irányításelméleti szakemberek érdeklődésére tarthat számot.