Adios to Tears: Egy japán-perui internált emlékiratai az amerikai koncentrációs táborokban

Olvasói vélemények

Seiichi Higashide „Adios to Tears” című könyve érzelmileg megható beszámolót nyújt a második világháború alatt japán-perui internáltként eltöltött életéről, részletesen bemutatva útját a szerény japán kezdetektől az amerikai internálótáborban folytatott küzdelmek leküzdéséig, és végül az amerikai társadalomhoz való hozzájárulásáig. Kiemeli az elszántság, a rugalmasság és a japán internálás kevésbé ismert történetét.

⬤ Magával ragadó és érzelemdús történetmesélés, amely az olvasókkal együtt rezonál.
⬤ Betekintést nyújt a történelem egy kevéssé ismert aspektusába, különösen a japán-perui állampolgárok internálásába.
⬤ Kiemeli a családi rugalmasság, elszántság és alkalmazkodás témáit.
⬤ Sok olvasó személyes kapcsolatot talál az elbeszélésben, ami gazdagítja a bevándorlók tapasztalatainak megértését.

Néhány olvasó a témája miatt nehéznek és érzelmileg megterhelőnek találhatja a tartalmat. A japán internálás tágabb kontextusának ismerete is korlátozott lehet, ami egyesek számára kevésbé teszi átélhetővé a történetet.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Adios to Tears: The Memoirs of a Japanese-Peruvian Internee in U.S. Concentration Camps

Könyv tartalma:

Az Adios to Tears Seiichi Higashide (1909-97) nagyon személyes története, akinek életét három országban is meghatározta a második világháború történetének egy bizarr és kevéssé ismert epizódja. A Hokkaidón született Higashide 1931-ben vándorolt ki Peruba. Az 1930-as évek végén már boltos és közösségi vezető volt Ica tartományi városban, de a második világháború kitörését követően - más latin-amerikai japánokkal együtt - a rendőrség elfogta és erőszakkal az Egyesült Államokba deportálta. Több mint két évig szögesdrót mögé internálták a Bevándorlási és Honosítási Szolgálat létesítményében, a texasi Crystal Cityben.

Szabadulása után Higashide úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban marad, és végül állampolgárrá vált. Évekig vezető szerepet játszott abban a törekvésben, hogy az amerikai kormánytól jogorvoslatot kapjon a perui japán internáltak emberi jogainak megsértése miatt.

Higashide megható memoárját nyolc gyermeke segítségével fordították le japánból angolra és spanyolra, és először 1993-ban jelent meg. A második kiadáshoz új előszót írt C. Harvey Gardiner, a Southern Illinois University emeritus történészprofesszora és a Pawns in a Triangle of Hate: The Peruvian Japanese and the United States című könyv szerzője; új utószót Julie Small, a Campaign for Justice-Redress Now for Japanese Latin Americans társelnöke; valamint új előszót írt Elsa H. Higashide, a japán latin-amerikai japánokért indított kampány társelnöke. Kudo, Seiichi Higashide legidősebb lánya.