Fiscal Policy, Decentralization and Economic Growth in India
Amikor India gazdasága 1991-ben példátlan makrogazdasági válsággal nézett szembe, a költségvetési konszolidáció volt a politikai válasz egyik fő célkitűzése. E célból szükségessé vált az adóbevételek és az adón kívüli bevételek növelése, a folyó kiadások növekedésének visszafogása, az állami szektor vállalkozásainak átszervezése, a költségvetési-pénzügyi koordináció javítása és a pénzügyi rendszer deregulációja.
A költségvetési gyakorlat javításának szükségessége vezetett a 2003. évi költségvetési felelősségről és költségvetési gazdálkodásról szóló törvény elfogadásához, amely az indiai gazdaságot a költségvetési politikai szabályokon alapuló költségvetési konszolidáció korszakába vezette. Az 1992.
évi alkotmánytörvény (hetvenharmadik módosítás) elfogadása vízválasztó volt a modern India történetében.
Ezzel a módosítással a panchayatok (falusi tanácsok) egységes struktúrája alakult ki az egész országban. Hasonlóképpen, az Alkotmány (hetvennegyedik módosítás) 1992-es törvényének elfogadása mérföldkő volt az indiai önkormányzati közigazgatás történetében.
Ennek eredményeként a panchayatok és az önkormányzatok ma már alkotmányos szervek, amelyek India szövetségi államszervezetének harmadik szintjét alkotják. Ez a decentralizációs kezdeményezés kihívásokat jelent és lehetőségeket kínál. Ez a könyv a liberalizáció utáni időszak indiai költségvetési fejleményeiről ad számot, különös tekintettel a decentralizációs kezdeményezésekre.
Emellett megvizsgálja az indiai gazdaság előtt álló kilátásokat és kihívásokat. A könyv melléklete tartalmazza a költségvetési politikai stratégiai nyilatkozatot, amelyet Shri Pranab Mukherjee pénzügyminiszter 2010. február 26-án terjesztett a Parlament elé.
