Advaita Meditation: The eternal I" is neither individual nor universal"
Az advaita szanszkritul azt jelenti: "nem kettő". Ez a hinduizmus nem-dualista tanítása, amely a lélek (Atman) és az Abszolútum (Brahman) egységét vallja.
Az indiai filozófus, Shankara (788-820) az upanisadokból (a Védákat megreformáló szent szövegek) és saját mestere, Gaudapada szövegeiből alakította ki ezt a tant. Ez a filozófia a tudat három állapotát - ébrenlét, álom és mélyalvás - elemzi, és arra a következtetésre jut, hogy a világnak "relatív" valósága van. Megállapítja, hogy minden lélek Isten, hogy Brahman (Isten) a létezés egyetlen valósága: rajta kívül minden illúzió, mulandó és múlandó.
A tudatlanság illúziója miatt a lélek azt hiszi, hogy test, hogy Istentől elkülönülten létezik és különbözik tőle. Amikor megszabadul ettől a hamis azonosításától, felfedezi, hogy nincs különbség közte és Isten között.
Fenntartja, hogy a Legfelsőbb Valóságnak nincsenek tulajdonságai vagy tulajdonságai. A többszörös érzékelése a fogalomalkotás mentális aktusának köszönhető, annak részekre osztása, ami saját természeténél fogva soha nem osztható.