Történelmileg az endokrin kutatás mindig is a tudományos erőfeszítések élvonalába tartozott. E fontos kutatási áttörések kutatóit számos Nobel-díjjal jutalmazták.
Csak a cukorbetegség területén Nobel-díjat kaptak azok a kutatók, akik felfedezték az inzulint, jellemezték a fehérjét és feltalálták az inzulint paradigmaként használó radioimmunoanalízist. Nem meglepő, hogy az orvosbiológiai kutatókat mindig is vonzotta az endokrin rendszer és más hasonló sejtközi kommunikációs rendszerek. Az elmúlt két évtizedben az endokrin kutatás gyorsan fejlődött, és a modern molekuláris és sejtbiológiai technikákat sajátos felhasználásra adaptálta.
Ezek a változások lehetővé tették a terület kutatói számára, hogy megőrizzék előnyüket. Így az endokrin betegségekkel kapcsolatos géneket jellemezték, és az ezekben a génekben bekövetkező mutációk segítettek magyarázatot adni a gyakori és kevésbé gyakori endokrin rendellenességekre. A génexpresszió szabályozásának megértését a molekuláris technikák nagyban elősegítették.
Annak érdekében, hogy a kutatókat naprakészen tájékoztassuk e robbanásszerűen fejlődő terület legújabb eredményeiről, úgy döntöttünk, hogy Advances in Molecular and Cellular Endocrinology címmel sorozatot jelentetünk meg. Nemzetközi hírű kutatók vállalták a részvételt, és hozzájárulásukat nagyra értékeljük. Az 1.
kötet a hipotalamusz-hipofízis tengely aspektusaira összpontosított, beleértve a GnRH és a GH génszabályozást, az inzulin, az inzulinszerű növekedési faktorok és a glükagon molekuláris aspektusait. Emellett a közelmúltban klónozott kalciumreceptor és a szteroidreceptorok DNS-sel való kölcsönhatásairól szóló áttekintések is szerepelnek.