A G.
E. Schulze (1761-1833) által 1792-ben névtelenül kiadott Aenesidemus című röpirat, amely Hume szkepticizmusának védelmében az "ész kritikájának feltevéseivel" szemben Hume szkepticizmusát védi, alapvető kritikát tartalmaz az elemi filozófiában Kantra hivatkozó Reinholddal szemben, valamint Kant transzcendentális filozófiájának érvényességi igényét mint olyat kíméletlenül lebontja.
Bár Aenesidemus-Schulze, ahogyan fő műve után ma is nevezik, Kant elleni ellenvetéseiben Jacobi és Maimon megfelelő ítéleteire támaszkodott, olyan pontosan fogalmazta meg ellenvetéseit, hogy kortársai a kanti "dogmatizmus" kritikusai közül elsőként, a német idealizmus képviselői pedig a legélesebben fogalmazták meg őt.