Affektív közösségek: Antikolonialista gondolkodás, Fin-De-Sicle radikalizmus és a barátság politikája

Olvasói vélemények

A könyv a posztkoloniális tanulmányok gazdag feltárását kínálja, inspiráló példákkal és olyan kultúrkritikával szolgál, amely megkérdőjelezi az identitásról és a közösségről való hagyományos gondolkodást. Megjegyezték azonban, hogy egyes elméleti viták elkalandozhatnak a fő témától, és bizonyos fogalmak ismerősnek tűnhetnek.

⬤ Inspiráló példák a multikulturális és koalíciós alapú társadalmi változási munkához
⬤ megkérdőjelezi az identitás hagyományos felfogását
⬤ a közösségi dinamika mélyebb megértésére ösztönöz
⬤ jelentős hozzájárulás a posztkoloniális tanulmányokhoz.

⬤ A könyv nem könnyű olvasmány, és kitartást igényel
⬤ egyes viták irrelevánsnak vagy túlságosan ismerősnek tűnhetnek, és nem eléggé feltártak
⬤ hiányzik a mélység a kezdeti történelmi nyomok követésében.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Affective Communities: Anticolonial Thought, Fin-De-Sicle Radicalism, and the Politics of Friendship

Könyv tartalma:

"Ha választanom kellene a hazám elárulása és a barátom elárulása között, remélem, hogy van merszem elárulni a hazámat." E. M.

Forster híres megállapítása a Két hurrá a demokráciára című művében. Forster epigrammatikus kiáltványa, amelyben a "barát" gondolata a disszidensek kultúrák közötti együttműködés metaforájaként jelenik meg, Leela Gandhi szerint az Affektív közösségek című könyvében a nyugati antiimperializmus eddig elhanyagolt történetének kulcsát rejti magában. Azokra az egyénekre és csoportokra összpontosítva, akik lemondtak az imperializmus kiváltságairól, hogy rokonságot válasszanak saját expanziós kultúrájuk áldozataival, feltárja a birodalom utópisztikus-szocialista kritikáit, amelyek Európában, különösen Nagy-Britanniában a 19.

század végén alakultak ki. Gandhi először tárja fel, hogy a marginalizált életstílusokhoz, szubkultúrákhoz és hagyományokhoz - köztük a homoszexualitáshoz, a vegetarianizmushoz, az állatvédelemhez, a spiritualizmushoz és az esztétikához - kötődők hogyan egyesültek az imperializmus ellen, és hogyan kovácsoltak erős kötelékeket a gyarmatosított alattvalókkal és kultúrákkal.

Gandhi számos dél-ázsiai és európai barátság történetét szövi egybe, amelyek 1878 és 1914 között virágoztak, nyomon követve az olyan személyiségeket összekötő bonyolult történelmi hálózatokat, mint az angol szocialista és homoszexuális reformer Edward Carpenter és a fiatal indiai ügyvéd, M. K. Gandhi, vagy a francia zsidó misztikus Mirra Alfassa és a Cambridge-ben tanult indiai jógi és szélsőséges Sri Aurobindo.

Egy olyan globális közegben, ahol a birodalom harcvonalai újabb és károsabb konfigurációkban jelennek meg újra, az Affektív közösségek megkérdőjelezi a "Nyugat" homogén ábrázolását és szerepét a gyarmatellenes küzdelmekkel kapcsolatban. Derrida barátságelméletére támaszkodva Gandhi a politika egy erőteljes új modelljét vázolja fel: a barátságot az antiimperializmus és a transznacionális együttműködés döntő erőforrásaként tartja számon.