Afrika dekolonizációja és újjáépítése

Olvasói vélemények

A könyvet széles körben fontos hozzájárulásnak tartják a dekolonialista tanulmányok és a feminizmus területéhez, de számos kritikus súlyos nyomdai problémákról számolt be, többek között hiányzó betűkről és általában rossz nyomtatási minőségről, különösen az Amazonon keresztül vásárolt példányok esetében.

A könyv erőt adó betekintést nyújt a dekolonizációba és az afrofeminizmusba, bonyolult fogalmak között navigálva, közérthető stílusban. A társadalmi igazságosság, az egyenlőség és a befogadó társadalmak iránt érdeklődők számára alapvető olvasmányként dicsérik.

A jelentések szerint sok példányt rosszul nyomtatnak, hiányzó betűkkel és olvashatatlan szöveggel, ami az olvasók körében csalódást okoz. A nyomdai problémák negatívan befolyásolták a könyvből való idézés lehetőségét, és a könyv árához képest elfogadhatatlannak ítélték.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Decolonizing and Reconstructing Africa

Könyv tartalma:

A könyv általános célja, hogy az afrikai dekolonizációs vitán belül előtérbe helyezze a feminista nézőpontokat, feltárva az olyan erők, mint a faji megkülönböztetés, a kapitalizmus és a patriarchátus közötti kereszteződő dinamikát. A hatalom és az ellenállás a kötet fő témái. A "dekolonizáció" kifejezésben a "de-" előtag a visszavonás vagy visszafordítás aktív cselekvését jelenti. Afrika esetében a fogalom mély és összetett történelmekkel terhelt, amelyek közül sok következménye visszafordíthatatlan. A könyv az életünk minden területét átható gyarmati struktúrák, ideológiák, narratívák, identitások és gyakorlatok több rétegének lebontásáról szól, amelyek beágyazódtak. És mégis, Afrikának a de-konstrukción túl kell gondolkodnia; elvégre maga a kifejezés újra és újra a gyarmati karokba kényszerít bennünket. Végső soron a dekolonizáció afrikai menetrendjének újra-konstrukciókat, újra-követeléseket és újra-megállapításokat kell magában foglalnia.

Az első fejezet megteremti a hátteret, amelyre a könyv többi része épül, majd a második fejezet a dekolonizációs folyamatokat dolgozza fel. A harmadik fejezet az afrikai feminizmusokat mutatja be a gyarmatosítás kontextusában, feltárva a kontinens nő- és nemi tanulmányok tájképét, mielőtt rátérne az interszekcionalitás fogalmára és annak a dekolonizációval való kapcsolatára. A fejezet az interszekcionalitás egy sajátos formájának megvitatásával zárul, amely feltárja az emberi elnyomás természetét a patriarchátuson belül, és annak kapcsolatát a természeti környezet kizsákmányolásával. Itt Afrika természethez fűződő hagyományos viszonya kapcsolódik az afro-ökofeminizmus fogalmához. A negyedik fejezetben megkérdőjelezem a szex, a nem és a szexualitás normatív fogalmainak gyarmati jellegét, amit a dél-afrikai olimpiai atléta, Caster Semenya esete mutat be. Semenya történetének és egy másik olimpikon, Michael Phelps történetének szembeállításán keresztül a fejezet elemzi a dualista nemi normák és a heteronormativitás megerősítésében szerepet játszó gyarmati hatalmi dinamikát.

A könyv ötödik fejezete a jogi pluralizmus kérdésével foglalkozik, ahogyan azt a kontinensen értelmezik és alkalmazzák. A szokásjoggal, a népi igazságszolgáltatással és a vallási relativizmussal kapcsolatos kérdéseket a gyarmatosítás kontextusában kritikusan elemzi. A hatodik fejezet fő célja az emberi jogok fogalmának kibontása, különösen annak a nemek közötti igazságszolgáltatással kapcsolatos relevanciája, kritizálva magát a "nemek közötti egyenlőség" fogalmát, amely a legtöbb afrikai nő megélt tapasztalatai szempontjából üresen cseng. Az Ubuntu afrikai koncepciója a nők társadalmi igazságosságának egyik lehetséges alternatívájaként kerül megjelölésre. A hetedik fejezetben a munka az Afrikai Akadémia dekolonizációjának témájára tér rá. Milyen szerepet játszanak ezek az intézmények - amelyek gyökerei és diskurzusai mélyen a gyarmati történelembe ágyazódtak - a kontinensnek az elmaradottságból való kiemelésében? Az internalizált gyarmatosítás rövid tárgyalása után a fejezet öt különböző módszert javasol, amelyekkel az Afrikai Akadémia felszabadíthatja magát a gyarmatosítás igája alól. Az utolsó előtti fejezet a család intézményét tárgyalja Afrikában Uganda mint esettanulmány segítségével. Megvizsgálja a család szerepét a hetero-patriarchális kapitalizmus állandósításában, és megvitatja a közérdekű peres eljárások hatékonyságát mint a nemek közötti igazságosság stratégiáját.

Az utolsó fejezet a pánafrikanista mozgalmat feminista szempontból vizsgálja, azzal a céllal, hogy felszínre hozza a nők munkásságát és elképzeléseit, amelyek ebben a történelmi mozgalomban láthatatlanok maradtak. A könyv végén található utószó Afrika kihívásait vázolja fel a nagy adatok és az új digitális gyarmatosítás korában.