Afrika fejlesztése? Új távlatok az afrocentrikussággal

Eredeti címe:

Developing Africa?: New Horizons with Afrocentricity

Könyv tartalma:

A könyv azok számára készült, akiket érdekelnek az elméleti viták a fejlesztési tanulmányok területéhez kapcsolódóan. Célcsoportja az akadémikusok és mindazok, akik a fejlesztés területén dolgoznak, politikusok, politikai döntéshozók és köztisztviselők, akiknek meg kell ismerkedniük a kulcsfontosságú történelmi fejlesztési vitákkal, különösen azokkal, amelyek Afrikára vonatkoznak. A könyv az afrocentrikus elméleten alapuló afrocentrikus szellemi álláspontot képvisel az afrikai fejlődés eszméjének és folyamatainak vizsgálatakor. Történeti megközelítést alkalmaz az afrikai fejlődés eszméjének, mint a politikai mérlegelés melléktermékének a vizsgálatakor is. Ez a könyv arról szól, hogy a fejlődésről mint tudományterületről szóló diskurzust a gyarmatosítás lebontása érdekében át kell irányítani az afrikai alapú episztemológiák felé, szemben a fejlesztési diskurzus eurocentrizmusba való történelmi beágyazottságával.

Ez a könyv vitatja, hogy a modern afrikai felfogás Afrika fejlődési útjának a II. világháborút követő időszakra, pontosabban Harry S. Truman elnök 1949-es "Négyes pont" programjára korlátozódik. Ehelyett a könyv amellett érvel, hogy ezt az utat holisztikusan kell értelmezni. Ez alatt azt értem, hogy Afrika elkötelezettsége a fejlődéssel szemben nem az európai-észak-amerikai politikai blokk politikájával kezdődött - az afrikai fejlődés történetének figyelembe kell vennie Afrika klasszikus civilizációját, nevezetesen a Nílus-völgyi civilizációt és annak hozzájárulását az emberi civilizációhoz. Egy ilyen megközelítés holisztikusabb kérdésfeltevést tesz lehetővé, és rávilágít arra, hogy Afrika nagyságának története még a modern korban is inspirálóan hat. Egy ilyen megközelítés elutasítja a modernista paradigma alapjául szolgáló számos redukcionista hazugságot és féligazságot, amelyek az afrikai népeket a gyarmati euromodern keretrendszer függő haszonélvezőinek igyekeznek beállítani. Ez a keret aláásta a nem nyugati népek emberi mivoltát általában, és különösen az afrikaiakét. A könyv az afrocentrikusságon alapuló dekolonialista episztemikus reflexiók hagyományát követi elméleti irányvonalként, hogy szembeszálljon a globális délen, különösen Afrikában élőkkel szemben rasszista napirenddel átszőtt diskurzusokkal, hogy lehetővé tegye az endogenitást.

A 21. században a kognitív igazságosságra való törekvés szellemében ez a könyv amellett érvel, hogy a fejlődésről szóló diskurzust dekolonizálni kell a hegemón eurocentrikus propagandától, és azoknak a szemszögéből kell megfogalmazni, akiket az eurocentrikus perspektívából "elmaradottnak" tekintettek.