African American Artists and the New Deal Art Programs: Opportunity, Access, and Community
Ez a könyv az afroamerikai művészek részvételét vizsgálja az 1930-as évek New Deal művészeti programjaiban. Mary Ann Calo, aki az egyes művészek munkái helyett a feketék tapasztalatának egyediségéből fakadó tágabb kérdéseket hangsúlyozza, azt állítja, hogy ezeknek a szövetségi művészeti projekteknek a forradalmi víziója leginkább a lehetőségekhez való hozzáférés kontextusában érthető meg, amelyet a faji szegregáció valósága közvetített.
Calo elsősorban a Works Progress Administration (WPA) Szövetségi Művészeti Projektjére (FAP) összpontosítva dokumentálja az afroamerikai művészek részvételét a harlemi és chicagói közösségi művészeti központokban, valamint a déli, kevésbé ismert kezdeményezésekben. Megvizsgálja a Harlemi Művészek Céhének belső működését, a Céh 1930-as évekbeli tevékenységét, valamint szövetségeit más csoportokkal, például a Művészek Szakszervezetével és a Nemzeti Néger Kongresszussal. Calo azt is vizsgálja, hogy az afroamerikai művészek hogyan képviseltették magukat a WPA adminisztrátorai által szponzorált kiállításokon, valamint munkáik kritikai fogadtatását. Ennek során megvilágítja a faj, a kultúra és a közösség fogalmainak változó jelentését a két világháború közötti korszakban. A kötetet Jacqueline Francis esszéje zárja, amely az 1940-es évek elején, a FPA-program befejezése után a fekete művészetről szól.
Ez a tanulmány lényeges új levéltári információkkal és a fekete New Deal-művészek tapasztalatairól szóló fontos betekintéssel bővíti a tényanyagot, és az összesített bizonyítékokat a kritikai faji tanulmányok környezetében helyezi el. Üdvözölni fogják a huszadik század eleji faji kapcsolatokra szakosodott művészettörténészek és amerikanisztikusok.