Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
A történelem mint az emberi dráma forrása és mint a művészi spekuláció terepe iránti vonzalom jellemzi Sheenagh Pugh e versgyűjteményét. Itt vagyunk a Savoyai palotát kifosztó lázadókkal, vagy a megzavart francia király fejében, aki meg volt győződve arról, hogy üvegből van, vagy Thorlack püspökkel, aki megáld egy démonoktól kísértett sziklát.
A krónikák hézagai, az elhallgatások, a szóbeszédek éppúgy magával ragadnak bennünket, mint az ereklyék: kőromok, sirályoktól sújtott szobrok, a Norvég leány egy ólomüveg ablakban.
Ez a gyűjtemény elsősorban az emberekről szól, de átitatja az északi időjárás és a skót szigetek vizei is, ahol Pugh most él. A címadó vers a téli délutánok hirtelen sötétségére utal, de az időtlenség témája is végigvonul a gyűjteményen.
Az Afternoons Go Nowhere című kötetben a múlt minden korábbinál relevánsabbnak tűnik a jelen számára, az emberi természet sosem teljesen kiszámítható és gyakran értelmetlen, a természeti világ pedig paradox szépséggel telinek tűnik. Van egy, a digitális új korszakkal teljes mértékben szimpatizáló darab is, ahol egy "buszpályaudvaron" az emberek a telefonjukat bámulják, a vers az összeköttetést dicsőíti egy egyébként unalmas kontextusban. Összetett, de világos témákkal és világos, zenei nyelvezettel, Sheenagh Pugh tizedik gyűjteménye el fogja gyönyörködtetni az igényes olvasókat.
