Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
"Korunk tragikomikus - és még rosszabb - káoszában - tegyük fel, hogy írásunk vonalkódokba akadt betűkként kezdett megjelenni. Mondatok és szótöredékek, amelyek útközben letörnek az információ regisztrálására, de nem a jelentés megzavarására tervezett szkennerek felé. Szó szerint ezzel a provokatív vízióval kezdődik Judith Goldman AGON című műve. A töredékek - szavak inggel vagy ite-vel vagy ppeals leválasztva - jelzik a mi fegyveres és egyébként jótékony kultúránk erőszakosságát és ostobaságát. Időnként szükségszerű líraiság árad fel anélkül, hogy elárulná az igazságot: "Kumulatív transzferek A "megállapodás szerinti" árral / a Temp, est az utóbbi időben lecsupaszította a pe, tálokat.". Van még ennél is több ebben a soknemzedékes könyvben - egy olyan, amellyel együtt kell élni, költészetének sürgető erejében, filozófiai és társadalmi-politikai vizsgálódásában - olyan zsenialitás, amely életveszélyes szakadékokon átívelő, létfontosságú agonisztikus beszélgetést tart fenn." - Joan Retallack.
"A minden árucikké válása. Ez volt a materialista diskurzus sarkalatos pontja nem egészen öt évvel ezelőtt. De most itt az ideje, hogy feltörjük fajunk legalapvetőbb cselekedeteinek kátyúit. Az etnonacionális győzelmek elsöprő áradata után, amely jelenleg a világon végigsöpör, A Mindenség Fegyverré válása nem pusztán a Most "beszéde", hanem minden alanyának a tette, legyen az összejátszó vagy lázadó. Judith Goldman AGON-ja ennek az új valóságnak a közepette született. Kevés kísérleti irodalmi mű törekszik olyan magasra, hogy a teljes körű affektuális koordinátákat kiöblítse, hogy koruk Agonját saját magunk irányító félisteneként mutassa be, vagyis felemelje az Agon 'agonját'." - Rodrigo Toscano.
"Judith Goldman AGON-ja szembeszáll a faj, a nemek, a globális felmelegedés, a poétika, a nyelv, a szókimondás, a politika, a kínzás, a bevándorlás és minden más megváltoztatható dolog fegyverré tételében rejlő mindenütt jelenlévő naturalizációval, a szellemi szabadságnak álcázott agresszió álcája alatt. "... a már meglévő fegyverek fokozása" és "... szinte mindenhol megfigyelhető", AGON ügyesen forrasztja be a védekező asszimiláció (már meglévő fegyverek) gondolatait a mindennapi életünk tudatos és tudattalan tevékenységeibe. Az ember csak megdöbbenéssel és félelemmel hajolhat meg AGON felperzselt földi terjesztése előtt a gondolkodás nyílt tereiben, miközben a gondolkodás még mindig, remélhetőleg, a mi feltételezett joghatóságunk alatt áll." - Kim Rosenfield.
A műfajokon átívelő, három szövegszálat összekötő és összeszerkesztő AGON a fegyverkezés mindenütt jelenlévő kortárs példáit veszi számba: a neoliberalizmus által propagált kultúrában minden társadalmi forma - a hétköznapi, szükséges kapcsolatok, tranzakciók és kommunikáció - a társadalmi agresszió táptalajává vált. Az AGON az absztrakt technológiák tagadott erőszakát anyagi hatásaikban vizsgálja, miközben az erőszak finom anatómiáját is nyomon követi a "megfelelőbb" szférákban. A költészet is ezek közé tartozik? Amiri Baraka "Fekete művészet" című invektív írása mellett az AGON dossziét épít az irodalmi beszéd sajátos agresszivitásáról, és ezt a kérdést a költészet körül jelenleg Amerikában folyó ingatag politikával összefüggésben gondolja végig.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)