Agrarian Extractivism in Latin America
A fenntartható mezőgazdaság felé való fordulás iránti egyre növekvő felhívások közepette ez a könyv az agrárkivonás fogalmát vázolja fel és tárgyalja, hogy segítsen azonosítani és leleplezni az uralkodó mezőgazdasági fejlesztési modellek ragadozó kivonási jellemzőit.
A koncepció túlmutat a monokultúrák és a nyersanyagexport nyilvánvalóbb jellemzőin, hogy megvizsgálja egy olyan modell belső logikáját és mögöttes működését, amely az árucikké vált és nem árucikké vált emberi és nem emberi természet egyre növekvő körének extrakcionista módon történő kisajátításán alapul. Egy ilyen folyamat aláássa a forrásoktól függő dolgozó emberek autonómiáját, megfosztja a vidéki szegényeket, kimeríti és kisajátítja a természetet, és a nagyvállalatok csillapíthatatlan nyereségvágya következtében néhány kézben összpontosítja az értéket. Sok esetben az ilyen extrakivista dinamikát az állam támogatja és/vagy közvetlenül támogatja, miközben a nők, gyermekek és idősek fizetetlen, termelő és reproduktív munkájától függ, ami tovább súlyosbítja az egyenlőtlen osztály-, nemi és generációs viszonyokat. Az agrár-kivonás nem egy egységes, mindenre alkalmazható definíciója helyett ez a gyűjtemény inkább rámutat a vállalatok által irányított, külső inputoktól függő ültetvényes mezőgazdaság kivonási jellemzőinek sokféleségére Latin-Amerika különböző társadalmi-ökológiai formációiban.
Ez az időszerű kihívás a mezőgazdasági fejlesztés romboló domináns modelljeivel szemben a kritikai fejlesztési tanulmányok, a vidékkutatás, a környezet- és fenntarthatósági tanulmányok, valamint a latin-amerikai tanulmányok területén tevékenykedő tudósok, aktivisták, kutatók és diákok érdeklődésére tarthat számot.
