Agy és kultúra: Neurobiológia, ideológia és társadalmi változások

Olvasói vélemények

A könyv a genetika, az agyfejlődés, a kultúra és az egyéni viselkedés közötti kölcsönhatás elgondolkodtató feltárását mutatja be. A szerző, Bruce Wexler pszichiáterprofesszor amellett érvel, hogy bár genetikánk hajlamosít bennünket, tapasztalataink és környezetünk jelentősen alakítják agyi funkcióinkat és társadalmi interakcióinkat. A szöveg tárgyalja az emberi agy egész életen át tartó alakíthatóságát, és hangsúlyozza e dinamikák megértésének fontosságát a társadalmi problémák kezelése érdekében. Tudományos hangvétele és bizonyos gyakorlati vonatkozások kezelésében mutatkozó hiányosságok ellenére a könyvet az emberi viselkedés és a kulturális kölcsönhatások megismerése miatt nagyra értékelték.

⬤ Tele van érdekes gondolatokkal
⬤ neurológiai alapot nyújt a kulturális és társadalmi dinamikák megértéséhez
⬤ közérthetően magyarázza el az összetett fogalmakat
⬤ betekintést nyújt a neuroplaszticitásba és a viselkedésre gyakorolt kulturális hatásokba
⬤ meggyőző érveket mutat be a gének, a környezet és a társadalmi struktúrák kölcsönhatásáról
⬤ a pszichológia és a szociológia iránt érdeklődő olvasóknak kifejezetten ajánlott.

⬤ Akadémikus és száraz stílusa nehezen olvasható
⬤ egyes olvasók szakszerűnek találják
⬤ hiányzik a gyermekkorból berögzült hiedelmek leküzdésének mélyreható feltárása
⬤ elméleteinek több gyakorlati alkalmazásából profitálhatna
⬤ kritika, hogy a kortárs pszichobiológia helyett a pszichoanalitikus szókincshez nyúl vissza.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Brain and Culture: Neurobiology, Ideology, and Social Change

Könyv tartalma:

A kutatások azt mutatják, hogy a születés és a korai felnőttkor között az agynak szüksége van az érzékszervi stimulációra a fizikai fejlődéshez.

Az ingerek jellege alakítja ki a neuronok közötti kapcsolatokat, amelyek létrehozzák a gondolkodáshoz és viselkedéshez szükséges neuronhálózatokat. A kulturális környezet megváltoztatásával minden generáció formálja a következő generáció agyát.

A korai felnőttkorra az agy neuroplaszticitása nagymértékben csökken, és ez alapvető változást eredményez az egyén és a környezet közötti viszonyban: az élet első szakaszában az agy és az elme a környezetük főbb visszatérő jellemzőihez alakítja magát; a korai felnőttkorra az egyén megpróbálja a környezetet az agy és az elme kialakult belső struktúráihoz igazítani. Az Agy és kultúra című könyvében Bruce Wexler az egyén és a környezet közötti szoros és változó neurobiológiai kapcsolat társadalmi következményeit vizsgálja, különös tekintettel azokra a nehézségekre, amelyekkel az egyének felnőttkorban szembesülnek, amikor a környezet olyan mértékben változik, hogy az egyén nem képes fenntartani a meglévő belső struktúra és a külső valóság közötti összhangot. Ezek a nehézségek nyilvánvalóak a gyászban, a különböző kultúrák találkozásában, a bevándorlók tapasztalataiban (ahol a bevándorló családok gyermekei szüleiknél sikeresebbek a szükséges belső átalakulásokban) és az interetnikus erőszak jelenségében.

A legújabb neurobiológiai kutatásokat a kognitív és fejlődéslélektani kísérleti eredményekkel integrálva - a pszichoanalízisre, irodalomra, antropológiára, történelemre és politikára tett tanulságos utalásokkal - Wexler rengeteg részletet mutat be érvei alátámasztására. Az általa felállított úttörő összefüggések lehetővé teszik a kulturális változások agyra gyakorolt hatásának újragondolását, és új biológiai alapot nyújtanak olyan társadalmi kérdések vizsgálatához, mint a "kultúrharcok" és az etnikai erőszak.