Értékelés:
Chris Kraus „Where Art Belongs” című könyve nagy visszhangot váltott ki, mivel lebilincselő és világos írói stílusa szórakoztatóvá és hozzáférhetővé teszi a művészetkritikát. Az olvasók számára üdítően hat a műkritikákra jellemző, gyakran zsargonnal teli és önelégült hangnemtől való eltérés. Kraus az egymáshoz kapcsolódó esszékben izgalmasan tárja fel a művészeti világot, különösen azt, hogy az hogyan kapcsolódik a szélesebb társadalmi témákhoz.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és világos írás
⬤ érdekessé és szórakoztatóvá teszi a műkritikát
⬤ voyeurisztikus betekintést nyújt a művészeti életbe
⬤ több olvasónak is erősen ajánlott.
Néhány olvasónak nem biztos, hogy előzetesen érdeklődik a művészetkritika iránt; vannak még olyan utalások és fogalmak, amelyek szakzsargonnak vagy bonyolultnak tűnhetnek.
(5 olvasói vélemény alapján)
Where Art Belongs
Chris Kraus az elmúlt évtized olyan művészeti vállalkozásait vizsgálja, amelyek a megélt időt mint a vizuális művészet megalkotásának anyagát használják fel. A Where Art Belongs című kötetben Chris Kraus az elmúlt évtized olyan művészeti vállalkozásait vizsgálja, amelyek a megélt időt mint anyagot a vizuális művészet megteremtésében újra felhasználják.
Négy, egymással összefüggő esszében Kraus kibővíti a Video Green című korábbi könyvében megkezdett érvelését, miszerint „a művészeti világ csak annyiban érdekes, amennyiben tükrözi a rajta kívüli nagyobb világot”. A New Yorkból Berlintől Los Angelesig és a mexikói Pueblo Nuevo barrióig terjedő út során Kraus olyan témákkal foglalkozik, mint a videó mindenütt jelenlévő jelenléte, az 1960-as évek amszterdami underground újságjának, a Sucknak az öröksége és a New York-i Bernadette Corporation művészeti kollektíva tevékenysége. Megvizsgálja az unalom, a költészet, a privatizált börtönök, a közösségi művészet, a vállalati filantrópia, a vertikálisan integrált gyártás és az elvetett utópiák felhasználását, feltárva a mikrokultúrák meglepő fennmaradását a mátrixon belül.
A Where Art Belongs (Ahol a művészet helye), amely művészek kis csoportjainak a nyilvános tér és idő visszaszerzésére irányuló, olykor kudarcra ítélt, de kitartóan hősies erőfeszítéseit mutatja be, leírja a vizuális művészet világában az elmúlt évtizedben megnyilvánuló kollektivitás irányába mutató tendenciát, valamint a digitális testetlenséggel és a szórakoztató/média/kultúraipar hegemóniájával szembeni ellenállás apró formáit. Kraus szerint minden hibája ellenére a művészeti világ továbbra is a másként élni vágyás utolsó határvidéke.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)