Olvasói vélemények
Összegzés:A Robert Greenfield által írt „Ain't It Time We Said Goodbye” kritikái kiemelik, hogy a könyv részletesen bemutatja a Rolling Stones 1971-es, kulcsfontosságú turnéját, dokumentálva a Mick Jagger és Keith Richards közötti feszültséget, valamint a zenekar küzdelmét a hírnévvel és a drogokkal. Míg egyes olvasók éleslátónak és jól megírtnak találják, mások kritizálják, hogy ismétlődik és nem tartalmaz új információkat.
Előnyök:A könyv bennfentes szemszögből mutatja be a Rolling Stones 1971-es turnéját, érdekes anekdotákat tartalmaz, jól megírt és lebilincselő, és értékes történelmi kontextust nyújt a rajongók számára. Az olvasók értékelik az élvezetes olvasási élményt és a szerző stílusát, így a könyv jó választás a hardcore Stones-rajongók számára.
Hátrányok:Néhány kritikus úgy érzi, hogy a könyvből hiányzik a mélység, ismétlődik, és nem nyújt elég új információt vagy betekintést Mick és Keith kapcsolatáról. Említik a ténybeli hibákat, és általában azt az érzést, hogy a könyv nem fog tetszeni az alkalmi rajongóknak, akik unalmasnak találhatják. Összességében egyes olvasók többet vártak az elbeszélésektől és az elemzésektől.
(37 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Ain't It Time We Said Goodbye: The Rolling Stones on the Road to Exile
Könyv tartalma:
Bár akkor még nem tudták, amikor a Rolling Stones 1971 márciusában búcsúturnéra indult Nagy-Britanniában, miután bejelentették, hogy adóügyi száműzetésbe vonulnak Dél-Franciaországba, ez egy korszak végét jelentette. A Stones számára semmi sem lesz többé ugyanolyan, mint volt.
Ezen a turnén a Rolling Stones tíz napon át vonaton és buszon utazott, hogy esténként két koncertet adjon sok olyan kisvárosi csarnokban és színházban, ahol karrierjüket kezdték. Először adtak elő élőben olyan vadonatúj dalokat, mint a Bitch, a Brown Sugar, a Wild Horses és a Can't You Hear Me Knockin' a még meg sem jelent Sticky Fingers című albumról, de olyan klasszikusokat is játszottak, mint a Midnight Rambler, a Honky Tonk Women, a Satisfaction, a Street Fighting Man, valamint Chuck Berry Little Queenie és a Let It Rock.
Mivel csak egyetlen újságíró - Robert Greenfield - kísérhette el a Stones-t erre a turnéra, még soha nem jelent meg teljes terjedelmű beszámoló erről a mérföldkőnek számító eseményről, amely a Rolling Stones rendkívüli karrierjének első fejezetét zárta le.
Tágabb értelemben az Ain't It Time We Said Goodbye két, a szakadék szélén álló művész története. Mick Jagger és Ketih Richards, valamint azok számára, akik velük utaztak, a Rolling Stones angliai búcsúturnéja az ártatlanság végét jelentette. Nincs laminált lemez. Nincsenek backstage passok. Nincs biztonsági szolgálat. Se hangpróbák, se próbák. Csak a Rolling Stones az úton, ahogy a rock 'n' rollt játszotta, ahogy azt valóban látni és hallani kellett.
Az Ain't It Time We Said Goodbye Greenfield első kézből származó beszámolója, valamint a kulcsszereplőkkel készített új interjúk alapján egy vibráló és izgalmas pillantás arra, ahogyan a Rolling Stones szerint a világ egykor volt, és ahogyan soha többé nem lesz.
