Aisle 228

Olvasói vélemények

Sandra Marchetti versgyűjteménye a sport, különösen a baseball témáit járja körül, miközben az élet mélyebb aspektusaiba, például a hitbe, a családba és a megváltásba is belemerül. A versek mind az alkalmi versolvasók, mind a játék elkötelezett rajongói számára visszhangra találnak.

A gyűjtemény közérthető, mégis ügyesen megírt, mindenféle hátterű olvasó számára vonzó. Nosztalgiát és érzelmi kötődéseket idéz fel, különösen a baseball-rajongók, különösen a Cubs-szurkolók számára. A versek lírai és ritmikus minősége fokozza az olvasás élményét. Sok olvasó értékelte a baseballon túli mélyebb témákat, például a kapcsolatokat és a személyes fejlődést.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a versek elsősorban azok számára találnak visszhangot, akik kifejezetten kedvelik a baseballt vagy a Cubsot, ami potenciálisan korlátozza a szélesebb közönség számára való vonzerejét. Bár az érzelmi mélység csodálatra méltó, a baseballra való összpontosítás nem biztos, hogy minden költészetkedvelőt leköt.

(11 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az Aisle 228 egy verseskötet, amely a Chicago Cubsról és a baseballról szól a rádióban. A beszélő részletezi az apjával való meccslátogatást is. A könyv kiemeli az elmúlt 70 év baseball mérföldköveit, és a Cubs 2016-os World Series-győzelmében csúcsosodik ki.

„Sandra Marchetti tudja, hogy a baseball, akárcsak az élet, győzelmekkel tarkított, de kudarcokkal végződő küzdelem. Ez egy remek verseskötet.”

~John Thorn, a Major League Baseball hivatalos történésze

„Sandra Marchetti úgy ír, mint egy költő, aki ismeri a strike zone-t. Volt idő, amikor Chicago Cub szurkolónak lenni a blues románcának egy másik módja volt. A csalódást csak a játék iránti odaadás múlta felül. Imádom azokat a verseket, amelyekben Marchetti az apjával fogócskázik. Tetszik, ahogy a rádió végig szól a könyvben. A 228-as folyosó elkerüli a klisék statikusságát. A versek újak és simák, mint egy labda, amely készen áll arra, hogy a dobó megdörzsölje. Sandra Marchetti a labdapálya belsejéből ír, abból a szent, szent helyből. Hagyja, hogy versei elkalauzolják Önt a folyosótól az oltárig.”

~E. Ethelbert Miller, a Hogyan találtam meg a szerelmet a fogó maszkja mögött szerzője

„Gyönyörű meditáció e szeretett játék magasságairól és mélységeiről - mind a szívfájdalomról, mind az örömről, amit nyújt, és arról, hogy tökéletesen zümmög az életünk hátterében. Az Aisle 228 szinte vallásos élményt nyújt, amikor megtaláljuk a helyünket az első dobás előtt, az imát, amelyet elmondunk, mielőtt a labda elhagyja a dobódombot és az ütő megpattan, a varázslatot és a mágikus gondolkodást, amely elhiteti velünk, hogy (végre) a mi csapatunk következik. Ez a gyűjtemény gyönyörűen idézi fel a baseball iránti mélységes odaadásunkat - függetlenül attól, hogy kinek szurkolunk -, világossá téve, hogy miért jövünk mindig vissza a lelátóra, és miért állunk fel szurkolni.”

~Stacey May Fowles, a Baseball életre szóló tanácsok szerzője

... Az Aisle 228 versei a baseball élményét és a beszélő Chicago Cubs iránti rajongását emelik a veszteség, a remény, a szerelem és a kapcsolat témakörével. A képekhez és hangokhoz értő szemmel és füllel Marchetti az „amerikai időtöltés” szívébe, a baseball, a család és a költészet koreográfiájába nyúl. A versek imákká válnak, és ki ne imádkozott volna már a hazai csapatáért.... Itt teszek egy baseball-gyónást: A Red Sox nemzetében nőttem fel, és Tony Conigliaro első unokatestvéréhez mentem feleségül. Jól ismerem a csalódást; a családomból engem érdekel a legkevésbé a sportág. És mégis, elragadtattak ezek a versek. Marchetti „Inning Ending Twin Killing” című verse a kedvenc versem, Elizabeth Bishop „Poem” című verse előtt tiszteleg. A Chicago Cubs rádiós bemondójához, Pat Hugheshoz írt óda, Marchetti a sport és a play-by-play bemondás által teremtett kapcsolatokról elmélkedik, akárcsak Bishop a versében szereplő kis festménnyel. „Micsoda dolog / hallgatni / ahogyan leírja / a földet / egy kettős játékba való földet érést....”

Amikor a baseballra gondolok, az összes hangra gondolok: a baseball-labda „thwack”-je a fához, az orgonazene, a bemondók, a sok káromkodás! Marchetti, a költőmester, végigszövi a hangokat ebben a könyvben, nemcsak a költői forma és a versmérték révén, hanem a hangok és közvetítésük hangsúlyozásával.... A költészet mint a baseball - vagy a baseball poétikája - a veszteség közvetítésének eszköze is. A sport numinózissá és kísértetivé válik.... Sok versnek van valami elegikus jellege, mintha a beszélő megpróbálna visszanyúlni a régebbi kapcsolatokhoz, mintha egy rádió tárcsáját hangolná. A baseball a beszélő édesapjához és a származásához.... kapcsolódik. A veszteségről szóló versek a helyhez, a labdapálya fenségéhez kötődnek. „1060 W. Addison”, a következőképpen írja le: ”Little haunt, this/was the first heart/break we knew. „ Mintha a beszélőnek az az igénye, hogy a dolgokat egy helyen tartsa, a reményt szolgálná.... A baseball az a dolog, ami visszatér „tavasz/után tavasz. „ Ez a remény a közös szeretet és hallgatás által generált remény. „Apám szerint bárhonnan lehet találni/jelet találni-” - írja Marchetti a ”Listening for Bob Uecker. „Van egy bizonyosság, nem csak a költőben.