Al Pacino: Beszélgetés Lawrence Grobel-lel

Olvasói vélemények

A könyv az Al Pacino-val készített interjúk gyűjteménye, amelyeket Lawrence Grobel újságíró 25 év alatt készített, és amelyek intim és mélyreható betekintést nyújtanak a színész személyiségébe és a mesterségéről alkotott gondolataiba. Az interjúkból kiderül Pacino intelligenciája, humora és alázatossága anélkül, hogy magánéletét veszélyeztetné.

Informatív és érdekes betekintés Al Pacino életébe és jellemébe, lebilincselő formátum, amely egy őszinte barátságot tükröz, Pacino karrierjének különböző állomásait örökíti meg, tele izgalmas anekdotákkal, jól megírt, és mélyebb megértést nyújt a színész mögött álló emberről. Az olvasók értékelik Pacino alázatát és szellemességét.

Nem egy hagyományos életrajz, ami csalódást okozhat egyeseknek, akik kronologikus beszámolót várnak az életéről. A Kindle-kiadásban apró képeket említenek, és néhány olvasó megjegyezte, hogy Pacino szokatlan gondolatmenete miatt kissé kanyargós lehet.

(77 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Al Pacino: In Conversation with Lawrence Grobel

Könyv tartalma:

Al Pacino több mint negyed évszázada beszélget szabadon és mélyen az elismert újságíróval és bestseller íróval, Lawrence Grobel-lel olyan különböző témákról, mint a gyermekkor, a színészet és az apaság. Itt olvasható először a színész és az író közötti teljes beszélgetés és közös megfigyelések; az eredmény egy intim és leleplező pillantás a világ egyik legkiválóbb és legmagántermészetű művészére.

Pacino egy háromszobás lakásban nőtt fel Bronxban, kilenc emberrel osztozva, amit ő maga úgy jellemez, mint a New York-i Huckleberry Finn gyerekkorát. Pacino, akit többnyire a nagyszülei és az édesanyja nevelt, tizenhárom évesen kezdett el inni. Röviddel azután, hogy felvették a híres High School for Performing Artsba, osztálytársai Marlon Brando után Marlonnak becézték, annak ellenére, hogy Pacino nem tudta, ki volt Brando. A neves színésztanár, Charlie Laughton tizenkilenc évesen látta meg Pacinót egy bronxi bérház lépcsőházában, és Laughton első szavai a következők voltak: Sztár leszel. Így kezdődött egy mesébe illő, életre szóló barátság, amely évekig ápolta Al-t, amíg végül - huszonhat évesen - megkapta első fizetett színészi állását.

Grobel és Pacino kevés követ hagynak nyitva, kitérve azokra az időkre, amikor Pacino hajnali négyig zongorázott jazzklubokban, mielőtt néhány órával később megjelent a Madárijesztő forgatásán, hogy egész nap dolgozzon; amikor az Oscar-gálán úgy ette a váliumot, mint a cukrot; és amikor rájött, hogy hosszú időn át dolgozott és ivott.

A Keresztapa-trilógia és a Sebhelyesarcú című kultikus klasszikus kulcsszereplőjeként Pacino beírta magát a filmtörténelembe. A legtöbb hollywoodi nagyágyúval dolgozott együtt, többek között Francis Ford Coppola, Sidney Lumet, Michael Mann, Norman Jewison, Brian De Palma, Marlon Brando, Robert De Niro, Gene Hackman, Sean Penn, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Hilary Swank és Robin Williams. Nyolc Oscar-díjra jelölték, majd az Egy nő illata című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznek járó Oscar-díjat. Úgy tűnik, Pacino még mindig jobban kedveli a színpadi munkát, mint a filmet, és ha egy forgatókönyv vagy színdarab meghatja, gyorsan vállal szerepet független produkciókban.

Al Pacino intenzíven személyes ablak egy olyan művész életébe, akit inkább a művészetének folyamata foglalkoztat, mint munkájának gyümölcse, egy művészi ereje csúcsán lévő kreatív zsenié, aki ennyi év után is arra vágyik, hogy fejlődjön és még többet tanuljon a mesterségéről. És egyelőre ez a mű a legközelebb áll a memoárhoz, amennyire csak lehet.