Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
An Analysis of Alan D. Baddeley and Graham Hitch's Working Memory: Working Memory
Alan Baddeley és Graham Hitch memóriakutatók munkája kiváló példa arra, hogy a jó kritikus gondolkodók hogyan közelítik meg a kérdéseket és az általuk felvetett problémákat.
Az 1960-as években az emberi emlékezet kutatói úgy kezdték értelmezni, hogy az emlékezet nem egy, hanem két rendszerből áll. Az első egy rövid távú rendszer, amely csupán másodpercekig kezeli az információkat. A második egy olyan hosszú távú rendszer, amely képes az információkat korlátlan ideig kezelni. Azt is felfedezték azonban, hogy a rövid távú memória nem egyszerűen egy "irattár", ahogyan azt sokan gondolták, hanem aktívan dolgozik a kognitív - vagy mentális - feladatokon. Így alakult ki a "munkamemória" kifejezés. A hipotézis azonban bizonyítatlan maradt, ami Baddeley-t és Hitchet azzal a problémával szembesítette, hogy kidolgozzák, hogyan lehet végleges bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy a rövid távú memória egy olyan munkarendszer, amely aktívan manipulálja és feldolgozza az információkat.
Erre válaszul tíz kísérletből álló kísérletsorozatot terveztek, amelynek célja éppen ennek kimutatása volt - az eredményeket 1974-es cikkükben, a "Munkamemória" címűben mutatták be. A kutatás a problémamegoldás mesterműve volt, amely revelatívnak bizonyult. A szerzők nemcsak új megoldásokat generáltak, és jó döntéseket hoztak az alternatív lehetőségek között - hanem azt is megmutatták, hogy a rövid távú memória valóban aktív rendszer, amely az információfeldolgozásért és -kezelésért felelős, miközben a figyelmet, az érvelést, az olvasásértést és a tanulást is befolyásolja.
Míg munkájukat azóta mások is továbbfejlesztették, Baddeley és Hitch problémamegoldó megközelítése hozzájárult a munkamemória meghatározó megértéséhez, amely ma világszerte a pszichológiai kutatások alapját képezi.