Foundations and American Political Science: The Transformation of a Discipline, 1945-1970
Az Egyesült Államokban az alapítványok már régóta jelentős hatalmat gyakorolnak az oktatás és a tudományos termelés felett.
Bár a filantrópia mai titánjai hangosabban hirdetik az iskolák és egyetemek átalakítására irányuló vágyukat, mint egyes elődeik, az oktatási intézmények átalakítására irányuló filantróp programok legalább százévesek. Az Alapítványok és az amerikai politikatudomány című könyvében Emily Hauptmann a háború utáni Carnegie-, Ford- és Rockefeller-programokra összpontosít, amelyek átalakították a politikatudományt.
Bemutatja, hogy a háború utáni politológusok módszereinek és kutatási érdeklődésének jelentős változásai a filantróp mecénásaik által meghatározott prioritásokra adott válaszként kezdődtek. Az alapítványok és az amerikai politikatudomány az alapítványi és egyetemi archívumokban végzett többéves kutatás alapján követi a magánjellegű filantróp pénzek több áramlatának útját, ahogy azok a háború utáni időszakban az állami egyetemeken és a politikatudományi tanszékeken keresztül kanyarogtak. A Carnegie-, a Ford- és a Rockefeller-filantrópia által indított programok, valamint a kaliforniai és a michigani egyetemeken való fogadtatásuk a politológusokat bizonyos problémák, valamint azok tanulmányozásának sajátos módszerei felé terelte.
Hauptmann szerint a felmérési adatok statisztikai elemzésének térhódítása, a közigazgatás hanyatlása, valamint a tudományág céljával és a politika megértésének legjobb módszereivel kapcsolatos tartós konfliktusok mind abban gyökereznek, ahogyan a háború utáni egyetemek reagáltak az alapítványok programjaira. Emellett az egyetemek által a támogatott kutatásokra helyezett új hangsúly éles vitákat váltott ki a politológusok között arról, hogy mi számít legitim tudásnak a politikáról, és mi legyen a tudományág végső célja.