Értékelés:
A könyv világos és tömör áttekintést nyújt az összetett filozófiai anyagról, különösen MacIntyre és Taylor naturalizmuskritikájáról. Bár jó bevezetést nyújt gondolataikba, hiányzik belőle az új társadalomtudomány felépítésének mélyebb elemzése.
Előnyök:⬤ Az összetett anyag világos és tömör összefoglalása
⬤ pontosan bemutatja MacIntyre és Taylor gondolatait
⬤ lebilincselő és élvezetes olvasmány.
Hiányos az elemzés; hiányzik a mélység az új társadalomtudomány felépítésével kapcsolatban.
(2 olvasói vélemény alapján)
Alasdair Macintyre, Charles Taylor, and the Demise of Naturalism: Reunifying Political Theory and Social Science
Napjainkban a mindennapi polgárok etikai és normatív aggályai túl gyakran háttérbe szorulnak a politikai és társadalmi kérdések tanulmányozásából, kiszorítva őket a "tudományosabb" tanulmányok létrehozására irányuló törekvésből. Ez a könyv utat kínál a társadalomtudósok és a politikai teoretikusok számára az empirikus és a normatív szempontok újbóli integrálására, kiutat javasolva a korunkat elhomályosító szcientizmusból.
Alasdair MacIntyre, Charles Taylor és a naturalizmus bukása című könyvében Jason Blakely amellett érvel, hogy e szakadék leküzdésének erőforrásai Charles Taylor és Alasdair MacIntyre szellemi fejlődésében találhatók meg. Blakely megvizsgálja gyakran párhuzamos intellektuális útjaikat, amelyek elvezették őket a brit újbaloldal, az analitikus filozófia, a fenomenológia, a kontinentális hermeneutika és a modern társadalomtudományok kritikus szemléletéhez. Bár MacIntyre és Taylor nem sui generis, Blakely azt állítja, hogy mindketten egy új, megújult humanizmust képviselnek, amely az emberi személy kreatív cselekvőképességéhez ragaszkodik a reduktív, instrumentális, technokrata és szcientista gondolkodásmóddal szemben.
E filozófusok műveinek bizonyos kulcstémáinak helyreállítása új politikai filozófiát hoz létre, amellyel szembenézhetünk korunk bizonyos példátlan problémáival. Taylor és MacIntyre filozófiája minden tudományágban (a közgazdaságtantól és a szociológiától a politikatudományig és a pszichológiáig) dolgozó társadalomtudósoknak alternatív elméleti keretet ad a kutatáshoz.
