Alázat, büszkeség és a keresztény erényelmélet

Olvasói vélemények

A könyv árnyaltan és világosan érvel az alázat radikális keresztény értelmezése mellett, szembeállítva azt a kortárs és világi nézetekkel. Visszanyeri az augusztinusi meglátásokat, és kritikával illeti az alázat különböző modern értelmezéseit, alapos, teológiai alapokkal alátámasztott elemzést nyújtva. Bár a könyv általában jó fogadtatásban részesül áttekinthetősége és mélysége miatt, egy fejezetet különösen kritizálnak, mert aláássa az átfogó tézist.

⬤ Világos és pontos írás, amely példamutatóan analitikus teológiát képvisel.
⬤ Elgondolkodtatóan foglalkozik a korai keresztény hagyományokkal és Augustinus alázatról vallott nézeteivel.
⬤ Gyakorlati útmutatást ad az alázat kereséséhez keresztény szemszögből.
⬤ Szerény és pontos állításokat tesz.
⬤ Felsőbbrendű, mint az alázatról szóló más művek ugyanabban a sorozatban.

⬤ A 6. fejezetet kritika éri, mert gyengíti az általános érvelést, és ellentmondásban van a korábbi állításokkal.
⬤ Néhány olvasó úgy találja, hogy bizonyos kontextusokban nem foglalkozik megfelelően a bibliai ellenérvekkel.
⬤ A megfelelő büszkeségnek az erkölcsi fejlődésben való szükségességéről szóló vita ellentmond az alázatról szóló korábbi állításoknak.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Humility, Pride, and Christian Virtue Theory

Könyv tartalma:

Az alázat, a büszkeség és a keresztény erényelmélet az alázatosságról szóló, különösen az Augustinusnál és a korai szerzetesi hagyományban fellelhető legradikálisabb keresztény mondásokra támaszkodik. Azt állítja, hogy az alázatnak ez a felfogása volt az, amely a keresztény erkölcsi gondolkodást döntő konfliktusba hozta a legjobb görög-római erkölcsi gondolkodással.

Az alázatnak ez a radikális keresztény elbeszélése feledésbe merült az alázat erényének tisztázására és a világi élet számára való visszaszerzésére irányuló kortárs erőfeszítések közepette. Kent Dunnington bemutatja, hogy a kora újkorban - különösen Hobbes, Hume és Kant gondolkodásában - hogyan alakították át az alázatot, hogy az jobban szolgálja a kialakulóban lévő modern állam gazdasági és társadalmi igényeit. Ez az újrahangszerelt alázat ragaszkodott ahhoz, hogy az alázat mellett a megfelelő büszkeség is szerepet kapjon, mint az önbecsülés szükséges alkotóeleme és az idővel következetes erkölcsi cselekvés szükséges mozgatórugója.

Az alázatosságról szóló kortárs filozófiai beszámolók továbbra is a megfelelő büszkeségnek mint az alázatosság ellensúlyának hangsúlyozását tartják szem előtt. Ezzel szemben a radikális keresztény alázatosság teljes egészében tiltja a büszkeséget.

Dunnington bemutatja, hogy egy ilyen radikális nézetnek nem kell az alázatosság olyan vétkeit szülnie, mint a szolgalelkűség és a kicsinyesség, és az ilyen nézetnek nem kell az alázatosság feminista kritikáinak áldozatául esnie. Az alázatosságnak a bemutatott nézete azonban kevés értelmet nyer, ha elvonatkoztatjuk a kereszténységre jellemző tanbeli elkötelezettségek sajátos halmazától.

Ez a tanulmány amellett érvel, hogy ez inkább erőssége, mint gyengesége a beszámolónak, mivel megmutatja, hogy a kereszténység mennyire fontos az erkölcsi élet alakítása szempontjából.