Albert Camus

Olvasói vélemények

Edward J. Hughes „ALBERT CAMUS” című műve egy intellektuális életrajz, amely Albert Camus filozófiai gondolatait és az őt körülvevő vitákat járja körül, miközben nem foglalkozik részletesen a személyes életével. A könyv kiemeli Camus munkásosztálybeli gyökereit, Algériához fűződő bonyolult kapcsolatát, valamint ideológiai konfliktusait, különösen a kommunizmussal és olyan kulcsfigurákkal, mint Sartre. Hughes Camus-t elvhű gondolkodóként mutatja be, és még a Camus művét ismerők számára is új meglátásokat kínál.

A könyv jól kutatott, új felismeréseket mutat be Camusról, és hatékonyan tárgyalja a jelentős intellektuális vitákat. Hangsúlyt fektet Camus hátterére és elveire, értékes perspektívát nyújtva Camus életére és munkásságára. A könyv fizikai minősége feltűnően magas, tartós kötéssel és kísérő fényképekkel.

A könyv prózája kissé száraz és akadémikus lehet, ami nem minden olvasónak tetszhet. Camus irodalmi műveinek néhány tárgyalása nem különösebben gazdagító. Az egyik fényképen is van egy megjegyzett hiba.

(4 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Francia-Brit Társaság Irodalmi Díjának nyertese 2015-ben

A huszadik századi francia kultúra kevés alakja hordoz magában annyi romantikát és intrikát, mint Albert Camus. Bár életét 1960-ban, mindössze negyvenhat éves korában egy halálos autóbaleset rövidítette meg, hihetetlen mennyiségű élménnyel és teljesítménnyel töltötte meg ezeket az éveket. A Critical Lives sorozat ezen új darabja új szemszögből mutatja be Camus életét és munkásságát, a bestseller regényeitől, mint például Az idegen, egészen a háború utáni, egyre élesedő ideológiai konfliktusokkal teli világban tanúsított bonyolult politikai elkötelezettségéig. Edward Hughes különösen árnyaltan tárja fel Camus kapcsolatát szülőhazájával, Algériával - egy olyan kapcsolatot, amelynek ereje az 1950-es években került próbára, amikor Franciaország konfliktusa az ottani gyarmatellenes mozgalommal egyre erőszakosabbá és tarthatatlanabbá vált.

Végül Hughes egy olyan emberről ad képet, akinek az eszmék és az igazság iránti elkötelezettsége volt a legfontosabb, akár a regényírás, akár az újságírás, akár a politikai tevékenység terén, és ez az elkötelezettség vezetett oda, hogy a vezetői szerepét elutasító embert - „Én nem vezetek senkit” - mégis hatalmas személyiségnek és etikai erőnek tekintik.