Alexandra: Az utolsó cárnő

Olvasói vélemények

Carolly Erickson „Alexandra: Az utolsó cárnő” című könyve személyes és magával ragadó képet nyújt Alexandráról, Oroszország utolsó cárnőjéről. Az olvasók nagyra értékelték a részletes karakterelemzést és Alexandra humanizálását, míg egyesek úgy érzik, hogy hiányzik a történelmi kontextus és a főbb események mélysége. Az elbeszélés lendületes, a történelmet közérthetővé teszi, bár egyes kritikusok szerint inkább a népszerű, mintsem a tudományos életrajz felé hajlik.

⬤ Magával ragadó írói stílus, amely a történelmet hozzáférhetővé és élvezetessé teszi.
⬤ Részletes pszichológiai profilt ad Alexandráról, összetett személyiségként ábrázolva őt.
⬤ Az olvasók úgy találták, hogy a könyv informatív és tele van érdekes betekintéssel Alexandra életébe és kapcsolataiba.
⬤ A könyv emberszámba veszi a történelmi személyiségeket, és egyedi perspektívát kínál az Alexandrát és családját körülvevő eseményekre.

⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyvből hiányzik a mélység, és elhallgatja a jelentős történelmi eseményeket.
⬤ A kritikák szerint a könyv inkább „történelmi jellegű” vagy csupán népszerű életrajz, mint tudományos munka.
⬤ Fontos részletek hiányoznak a tartalomjegyzékből, és a kulcsfontosságú történelmi műtárgyak, például a Fabergé-tojások konkrét említésének hiánya.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv ismétlődik, vagy úgy érezte, hogy a témáról szóló meglévő szakirodalomhoz képest semmi újat nem tartalmaz.

(60 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Alexandra: The Last Tsarina

Könyv tartalma:

Alexandra cárnőt - kísértetiesen szép, melankolikus, az okkultizmus megszállottja - kortársai hibáztatták a Romanovok bukásáért. Valódi természete azonban elkerülte a korábbi életrajzírók figyelmét.

Carolly Erickson elismert történész mesteri tanulmánya a Szovjetunió bukása előtt hozzáférhetetlen levéltári anyagokat felhasználva eleveníti fel a cárnő egyedülálló pszichológiájának minden dimenzióját: gyermekkori gyászát, hosszú küzdelmét, hogy feleségül menjen Miklóshoz, beteges félénkségének gyötrelmeit, és növekvő függőségét egy sor okkult mentortól, akik közül a leghírhedtebb Raszputyin volt. Erickson aprólékos gondossággal alkotta meg egy rejtélyes történelmi személyiség intim és részletgazdag portréját. Az 1917-es forradalom előtti utolsó évtizedek orosz történelmének viharos hátterében kibontakozó, lebilincselő életrajz magával ragadja az olvasót Alexandra elszigetelt, egyre zaklatottabb belső világába.

Ezeken az oldalakon a cárnő megszűnik távoli történelmi alaknak lenni, és olyan karakterré válik, aki él és lélegzik. Bensőséges, részletgazdag, gondosan kutatott és nagyvonalú képzelőerővel megalapozott, Erickson lapozható beszámolója Alexandráról és koráról az életrajzi történetmesélés gyöngyszeme, amely olyan eleven és nehezen letehető, mint egy lebilincselő regény.