Alfred Russel Wallace: Wallace Wallace: Egy újra felfedezett élet

Olvasói vélemények

A könyv Alfred Russel Wallace, a természetes szelekció társfelfedezőjének életét és hozzájárulását mutatja be, kiemelve az evolúcióbiológia történetében betöltött szerepét. A könyv azonban vegyes kritikákat kapott, elsősorban az intelligens tervezés irányába való elfogultsága és Charles Darwin kedvezőtlen ábrázolása miatt. Egyes olvasók értékelik Wallace munkásságának feltárását, de kritizálják a könyvet az objektivitás hiánya miatt.

A könyv alaposan bemutatja Wallace életét és hozzájárulását, kiemelve jelentőségét az evolúcióelméletben. Közérthetőnek és olvasmányosnak írják le. Egyes olvasók nagyra értékelik a Wallace saját írásaiból vett éleslátó szemelvényeket, valamint azt, hogy a könyv kihívást jelent a darwini evolúció hagyományos nézeteivel szemben.

Számos kritika kritizálja a könyvet az intelligens tervezés nyílt népszerűsítése és Darwin elfogult ábrázolása miatt, és kreacionista revizionista történelemszemléletűnek nevezi. Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyv nem nyújt kiegyensúlyozott életrajzot, ehelyett Wallace elbeszélését arra használja fel, hogy egy bizonyos filozófiai álláspontot képviseljen. Aggodalomra ad okot a szerző nyilvánvaló szándéka, ami a könyv objektivitásával kapcsolatos bizalmatlanság érzését váltja ki.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Alfred Russel Wallace: A Rediscovered Life

Könyv tartalma:

Alfred Russel Wallace évekig nem volt több, mint Charles Darwin evolúciós elméletének homályos kiegészítője. Wallace-ra csak azért emlékeznek, mert 1859-ben a természetes szelekció elméletét javasló saját levelével ösztönözte Darwint A fajok eredetéről szóló könyv megírására, ezért egy életrajzíró joggal nevezte Wallace-t "az elfeledett természettudósnak".

Sahotra Sarkar 1998-ban sajnálkozott Wallace "homályba veszése miatt", megjegyezve, hogy "legalábbis a 19. századi szakirodalomban az evolúció elméletét általában 'Darwin és Wallace elmélete' néven emlegették. A 20.

században az evolúció elmélete gyakorlatilag a darwinizmus vagy neodarwinizmus szinonimájává vált". Bár a panasz még mindig igaznak hangzik, a Wallace iránt az utóbbi időben megnyilvánuló évtizedes érdeklődés sokat tett azért, hogy visszahozza őt a történelem elfeledett alakjainak kriptájából. Ez azonban nem utalhat a vélemény egyhangúságára.

Egyesek eretneknek tartják, mások csupán egy félrevezetett, spirituálissá vált tudósnak, megint mások pedig a modern Gaia-hipotézist megelőző, előrelátó alaknak. Talán Martin Fichman kifejezése áll a legközelebb és legtartósabban az igazsághoz: "a megfoghatatlan viktoriánus". Megtalálható-e az igazi Wallace? Ha igen, mit tanulhatunk az újrafelfedezés során? Ennek az új életrajznak a provokatív tézise az, hogy Wallace az evolúció sajátos formáját kidolgozva megelőlegezte a modern intelligens tervezés elméletét.

Wallace-nak a természet igazságainak felfedezése iránti elkötelezettsége egy életen át tartó kutatáson keresztül vezetett oda, hogy meglássa a valódi tervezést a természeti világban. Ez volt Wallace végső eretneksége, egy olyan eretnekség, amely leleplezte a kialakulóban lévő darwini paradigma metafizikai alapjait.