Adaptive Governance to Manage Human Mobility and Natural Resource Stress
Az erőforrások és a migráció közötti kapcsolatok inkább komplex adaptív rendszerként működnek, mintsem lineáris, oksági mechanizmusok alapján. Az ebben az elemben támogatott rendszerszemléletű gondolkodás növeli a szociálpszichológiai, pénzügyi, demográfiai, környezeti és politikai dimenziók bevonását, amelyek közvetítik az erőforrások és az (im)mobilitás útjait.
A Föld rendszerkormányzási paradigmája módot ad a globális migrációs áramlások hatékonyabb kezelésére, lehetővé téve a hálózatok és a kölcsönös függőségek figyelembevételét az eredendő alkalmazkodóképesség mellett. Az erőforrások elapadása, a vízerőművekből való kitelepítés és az éghajlat okozta visszavonulás a tengerparti területekről mind példák az erőforrásokat és az emberi mobilitást összekapcsoló körülményekre. A mozgás javíthatja a környezeti feltételeket is, ezért a hatások szoros nyomon követése és a migráció előnyeit kihasználó politikák támogatása javasolt.
A mobilitás irányításának rendszerorientáltabb megközelítésének kulcsfontosságú elemei a zöld átutalási kötvények és a földbirtoklással kapcsolatos, a szántóföldi erőforrások jobb használatát elősegítő politikák. A migrációról szóló globális egyezmény lehetőséget kínál az ilyen adaptív kormányzási megközelítések operacionalizálására az antropocénben.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)