Alkohol, dohány és lőfegyverek: Történetek és esszék

Olvasói vélemények

Tim McLoughlin „Alkohol, dohány és lőfegyverek” című könyve a New York-i élet lényegét megragadó, komor novellákat és esszéket tartalmaz, amelyek a kiszorulás témájára és a különböző karakterek hitelességére összpontosítanak a zsaruktól a bűnözőkig. Egyes olvasók kiemelkedőnek és megidézőnek találják a művet, míg egy kritika határozottan negatív véleményt fogalmaz meg a könyvről.

A New York-i élet komor és hiteles ábrázolása. Magával ragadó novellák és esszék, amelyek rezonálnak a hasonló élményeket átélt olvasókra. Az írás erős hangulatot és karaktert idéz, a komoly témák és a humor egyensúlyával. A szerzőnek a büntető igazságszolgáltatásban eltöltött hosszú pályafutása mélyebbé teszi az elbeszéléseket.

Legalább egy olvasó teljesen érdemtelennek találta a könyvet, „totális szarnak” minősítette, és jelezte, hogy nem érdemel csillagot. Ez arra utal, hogy a könyv nem minden közönségnek tetszhet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Alcohol, Tobacco, and Firearms: Stories and Essays

Könyv tartalma:

Egy lebilincselő gyűjtemény rövid fikciós és nem fikciós írásokból, amelyek McLoughlin három évtizedes karrierjére támaszkodnak a büntető igazságszolgáltatási rendszerben.

Az Alkohol, dohány és lőfegyverek nem is lehetne New York-iasabb. Tim McLoughlin egy tonna nagyvárosi tudást és bölcsességet dob elénk, megélt részletekben gazdag, kemény humorral, mint a járda.

-- John Strausbaugh, a City of Sedition szerzője.

Akár tényeket, akár fikciót ír, McLoughlin mindig az utca füle hallatára teszi. Az ír zsarukról írt írásai olyan jók, mint bármi, amit Richard Price írt, a New York-i életről szóló esszéi pedig páratlanok. Az Alkohol, dohány és lőfegyverek című könyvet falatnyi darabokban kell elfogyasztani, de úgy kell ízlelgetni, mint egy négyfogásos ételt. Szerezd meg ezt a könyvet!

-- T. J. English, a The Westies szerzője: Inside New York's Irish Mob.

Az Alkohol, dohány és lőfegyverek olvasása olyan, mintha légy lennék a kedvenc dél-brooklyni szaros zsarukocsmám fürdőszobájának falán, ahol a szörnyűek és a viccesek a szart is kiverik egymásból egy nyolcaslabdajátékon. Imádtam.

-- Lydia Lunch, a So Real It Hurts szerzője.

Az Alkohol, dohány és lőfegyverek című könyvben Tim McLoughlin életképszerű megfigyelései New York város szikár kétségbeeséséről és nyers emberségéről megragadják szeretett betondzsungelünk fájdalmát és ígéretét.

-- Nelson George, a The Death of Rhythm & Blues szerzője.

Tim McLoughlin akár fikcióban, akár nem fikcióban, a New York-i alvilágon belül a saját bűneinek és vétségeinek fegyveres és veszélyes bírája. Történetei egyszerre tapinthatóak és éteriak, a szögletes világnak búvármerülést kínálva a mélybe, amit csinálunk.

-- Kenji Jasper, a The House on Childress Street szerzője.

McLoughlin fanyar, tudálékos hangján kíméletlen hitelességgel szállítja az árut.

-- Gary Phillips, a Matthew Henson és a harlemi jégtemplom szerzője.

Az Alkohol, dohány és lőfegyver Tim McLoughlin a büntető igazságszolgáltatásban eltöltött három évtizedes pályafutásából merít a rá jellemző szellemességgel, valamint az elvetemültek és a rosszhiszeműségek iránti rajongásával. Egy életen át New Yorkban élt és dolgozott novellákból táplálkozik, amelyek a személyes arroganciával és téves ítéletekkel teli karakterek táját idézik meg; és nem szépirodalmi esszéket arról, hogyan kell betartani a határt, amikor a vonal folyamatosan eltűnik.

Egy opioidfüggő macskaszitter elektronikusan lehallgatja szomszédait, hogy aztán pusztító igazságokat halljon. Egy degenerált szerencsejátékos felteszi az életét egy nagy dobásra, mert három szerencseszámot lát egy arra járó autó rendszámtábláján.

A nem szépirodalmi esszékből megtudjuk, hogy a rendszer szerepet játszik a bűnözés támogatásában, amíg kap egy kis részesedést. A ministránsok versenyeznek, hogy a rabló papok árnyékában, borravalóért dolgozhassanak esküvőkön és temetéseken. A zsaruk rablókká válnak, és egy maffiafőnök lehet, hogy polgárjogi ikon lesz.

McLoughlin olyan világokra világít rá, amelyekhez keveseknek van hozzáférése. Mindig városi, gyakran New York-központú, munkáiban visszatérő téma a krónikus elmozdulás, az emberek megállása egy állandóan változó városban. Ezek McLoughlin szellemei, a haladás áldozatai, akiket ő nagyra tart és ünnepel.