All-In Fighting

Olvasói vélemények

Az „All-In Fighting” kritikái kiemelik a II. világháború alatt kifejlesztett kézitusa történelmi jelentőségét, hangsúlyozva az extrém önvédelmi helyzetekben alkalmazható kíméletlen és gyakorlatias technikákat. Miközben a könyvet dicsérik az egyszerű megközelítéséért és a hatékony módszerekért, figyelmeztetnek a brutalitására és a technikák alkalmazása során felmerülő lehetséges jogi következményekre. Az illusztrációkat elavultnak tartják, ami egyes olvasók számára akadályozhatja a megértést. Összességében a könyv a hadtörténelem kedvelőinek és az alapvető önvédelem iránt érdeklődőknek tetszik, de nem biztos, hogy átfogó képzést nyújt a modern harci forgatókönyvekhez.

⬤ Történelmi jelentőségű, mivel a második világháborúban használt kézikönyv.
⬤ Egyszerű és gyakorlatias önvédelmi technikák.
⬤ Nagyszerű a hadtörténelem szerelmeseinek és gyűjtőknek.
⬤ Elősegíti a harcban a határozottság és az agresszivitás gondolkodásmódját.
⬤ Megfizethető ár egy klasszikus műért.
⬤ Hasznos kiegészítő forrás a harcművészeteket tanulók számára.

⬤ Az illusztrációk elavultak és elfedhetik a technikák részleteit.
⬤ Egyes technikák túlzott erőszaknak minősülhetnek, és jogi következményekkel járhatnak.
⬤ Hiányzik a modern harcstílusok és a földharc átfogó lefedettsége.
⬤ Az alapszintű képzés nem biztos, hogy kielégíti a haladó technikákat kereső olvasókat.

(178 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A fegyvertelen harc és önvédelem e tömör útmutatójának szerzője egy legenda. W.

E. Fairbairn (1885-1960) több mint harminc évet töltött a kínai Sanghaji Városi Rendőrség rohamosztagainak kemény környezetében. Annak érdekében, hogy a kínai tongok keze által okozott rendőri halálozás szintjét csökkentse, ősi kínai és japán harcművészeteket tanult, köztük a Ju-jitsut, és ő volt az első külföldi, aki fekete övet kapott ebben a szakágban.

Saját rendszert dolgozott ki, amelyet „Defendu” néven nevezett el.

A második világháború kitörésekor a brit Különleges Műveletek Végrehajtó Központja fegyvertelen harcoktatóként alkalmazta, és a megszállt Európába készülő ügynöktanoncok sokaságának magyarázta el a támadás és a védekezés halálos rejtelmeit. Módszereit a brit hadseregben jóváhagyták és hivatalosan is átvették.

Fairbairn fegyvereket és védelmi eszközöket, például golyóálló mellényeket is kifejlesztett. Leginkább a híres Sykes-Fairbairn-kés társfeltalálójaként ismert. Ebben a könyvben a fegyvertelen harcról szerzett tapasztalatait ismerteti.

Teljesen illusztrálva mutatja be, hogyan kell halálos ütéseket mérni kézzel, ököllel, térddel és csizmával; hogyan kell csukló-, medve- és fojtófogást alkalmazni (és hogyan kell ezeket megtörni); hogyan kell ellenséget dobni, és hogyan kell hátat törni neki; hogyan kell lefegyverezni egy pisztolyos támadót; és hogyan kell foglyot biztosítani. A könyv tartalmaz egy fejezetet a puska közelharcban való használatáról is, amelyet P. N.

Walbridge százados írt.