Eredeti címe:
Permanent Revolution: Essays
Könyv tartalma:
Zoe Whittall előszavával.
"Egy író azt tesz a korszakával, amit akar. Kivéve, ha nem vesz tudomást róla" - mondja Gail Scott. A Permanens forradalom a prózakísérlet korszakalkotó vizsgálatát követi nyomon napjainkig, beleértve az ikonikus szöveg Spaces Like Stairs újrateremtését, egy esszégyűjteményben, amely az írás kérdését a folyamatos társadalmi felfordulásokkal hozza összefüggésbe. "Ahol nincs vészhelyzet, ott valószínűleg nincs igazi kísérlet" - írja.
A kontinens más, a jelenlegi queer/feminista avantgárd vonulatokkal azonosított írókkal - többek között a Qu? bec-i l'? criture-au f? minin momentummal és a queer kontinentális Új elbeszélésekkel - folytatott beszélgetésben a Permanens forradalom egy evolúciós pillanatkép a kortárs Fe-mális úttörő prózáról.
Az Állandó forradalom-val Scott kétszeresen is vallatja korát. A kánonban Maggie Nelson, Lydia Davis és Renee Gladman mellett helyet foglaló Gail Scott korunk fontos feminista gondolkodója.
Praise for Permanent Revolution
"A permanens forradalom aközött a rés között íródott, ami egy regény lehetett volna, és ami most lehetséges, és ez egyfajta nyelvtan. Ezeket az esszéket olvasva úgy éreztem, hogy az a részem, amely soha nem ír, de vágyik rá, néhány pillanatra és/vagy örökre életre kelt." --Bhanu Kapil.
"Még mindig emlékszem arra az izgalomra, amikor először léptem be Gail Scott regényének, az Én Párizsomnak a terébe, egy csupa jelen idejű határozószókban írt naplóba, ahogy végigbotorkáltam a mondatokon, mintha egy várost járnék körbe. Ezekben az esszékben végigutazhatunk Scott gondolkodásán a narrativitás, a gender és a queer esztétika területén, a saját prózakísérleteinek filozofálásától kezdve a barátok kritikus nőalakjaival való beszélgetésig, Nicole Brossard Mályva sivatagától az Új elbeszélésig. Irodalmi elődein keresztül is ír, Kathy Acker-től a "maszturbáló francia leszbi" (ha ) trilógián keresztül (Irigaray, Cixous, Wittig) Marguerite Duras-ig. Duras nonfictionje volt az, amire az Állandó forradalom olvasásakor gondoltam - profán és költői, az irodalom sürgősségét a jelen vészhelyzeteiben érvényre juttató"." --Kate Zambreno, a Hősnők és sodrások szerzője.
