Állást foglalok: A Dél és az agrárhagyomány (évforduló)

Olvasói vélemények

A Nashville-i agráriusok esszégyűjteményéről, az „I'll Take My Stand” című könyvről szóló kritikák kiemelik annak jelentőségét az agrárizmus és az iparosság körüli kortárs viták szempontjából. A szerzők megvédik a hagyományos agráréletmódot az iparosodás és a fogyasztói társadalom térhódításával szemben, és a Jefferson-i elvekhez való visszatérés mellett érvelnek. Számos kritika azonban a könyv mögöttes rasszista érzelmekre és a déli kultúra elavult szemléletére összpontosít.

⬤ Az esszéket időtállónak és relevánsnak tartják az iparosodásról és az agrárizmusról szóló modern viták szempontjából.
⬤ Értékes betekintést nyújtanak a 20. század eleji déli értelmiségi gondolkodásba és kultúrába.
⬤ A szerzők írói minőségét dicsérik, mivel nagyszerű gondolkodóként és íróként ismerik el őket.
⬤ A könyv fontos vitákat indít el a Dél kulturális gyökereiről és mezőgazdasági életéről.

⬤ A Susan Donaldson által írt bevezetőt erősen kritizálják, mivel rosszul van megírva és rosszul tükrözi az agráriusok érveit.
⬤ A könyv elavult és rasszista nézeteket tartalmaz, különösen a rabszolgasággal és a faji kapcsolatokkal kapcsolatban.
⬤ Egyes esszéket sűrűnek és kihívást jelentő olvasmánynak tartanak.
⬤ A perspektívák nosztalgikus és idealizált képet tükrözhetnek a Délről, amely nem veszi figyelembe történelmének összetettségét.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

I'll Take My Stand: The South and the Agrarian Tradition (Anniversary)

Könyv tartalma:

Az 1930-ban először kiadott manifesztum esszéi a Dél történetének egyik kiemelkedő kulturális dokumentumát alkotják.

Ebben tizenkét déli - Donald Davidson, John Gould Fletcher, Henry Blue Kline, Lyle H. Lanier, Stark Young, Allen Tate, Andrew Nelson Lytle, Herman Clarence Nixon, Frank Lawrence Owsley, John Crowe Ransom, John Donald Wade és Robert Penn Warren - védelmezte az individualizmust az egyre inkább elgépiesedő és elembertelenedő társadalomban az alaptalan konformizmus irányzatával szemben.

Új bevezetőjében Susan V. Donaldson bemutatja, hogy a déli agráriusok végül talán kudarcot vallottak az általuk hagyományosnak, stabilnak és egységesnek tekintett Dél újjáélesztésére tett erőfeszítéseikben, de mindazonáltal olyan vitákat és vitákat váltottak ki a történelemről, az irodalomról, a fajról, a nemekről és a regionális identitásról, amelyek a mai napig zajlanak a konföderációs zászlók, az emlékművek, a rabszolgaság és a nyilvános emlékezet körül.