Animal Soundscapes in Anglo-Norman Texts
Az állatok és madarak ugatása, huhogása és vonyítása áthatja a középkori szövegek élményét. A fajok közötti kommunikáció magával ragadó epizódjaiban egy mandragóra sikoltozik, amikor kitépik a földből, egy szent prédikál az állatoknak, egy kakukk pedig a madarak parlamentjében kelt felfordulást ismerős hívásával.
Ez a könyv egy sor ilyen epizódot vizsgál meg ófrancia verses szövegekben, köztük bestiáriumokban, nyelvi értekezésekben, Assisi Szent Ferenc életében és Marie de France meséiben, azzal a céllal, hogy újrafogalmazza és újraértelmezze az állati hangképeket. Azt állítja, hogy ezek a hangok a versengő perspektívák, életformák és nyelvi szubjektivitások előállításához támaszkodnak a hangokra, azt sugallva, hogy az emberek többet köszönhetnek az állati hangoknak, mint azt hajlamosak vagyunk hinni.
Az olvasókat az állati hangok hallgatására és megtanulására, a madarak zsargonjában lelki vigaszt keresésére vagy a beszélő farkassal való azonosulásra invitáló szövegek megteremtik az emberi kivételesség érvényesülésének feltételeit, miközben egyúttal arra is felhívják az olvasókat, hogy megkérdőjelezzék az irányítás ilyen formáit. Azzal a kérdéssel, hogy mit jelent egy állatnak sírni, zajt csapni vagy franciául beszélni, ez a könyv fontos forrást nyújt a hang és az animalitás elméletéhez a többnyelvű középkori kontextusokban, valamint az állat szerepének megértéséhez a természeti világ értelmezésében.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)