Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
A világ nem más, mint zűrzavar és gyötrelem. A gyűlölet tombol a belsejében.
Megöli, bemocskolja és magával rántja áldozatait dühének iszapos hullámai közé. Az emberek a sakálok gonoszságával keresik egymást. Hallani lehet üvöltésüket a villámokkal megvilágított éjszakában.
A népek gyűlölik egymást.
Az egyének gyűlölik egymást. Nem tisztelnek többé semmit, még a földön fekvő legyőzöttet sem, sem a kolduló asszonyt, sem az álmokra nyitott szemű gyermekeket.
Az álmodás halott. Csak a vadállat él, a vadállat, amely eltapossa a félénkeket és az erőseket, az ártatlanokat és a bűnösöket. Minden megingott, az államok kerete, a társadalmi viszonyok törvényei, a szó tisztelete.
Az emberek, akik a múltban megkettőzött erőfeszítéssel teremtették meg a jólétet, most elszabadult vadállatként állnak egymással szemben. A hazugság csak egy újabb módja az ügyeskedésnek. A becsület elvesztette értelmét, az eskü becsülete, a szolgálat becsülete, a halál becsülete.
Azok, akik hűek maradnak ezekhez a régi rítusokhoz, mosolyra fakasztanak másokat. Az erény elfelejtette a forrás édes zúgását.
A mosolyok már nem szerelmi vallomások, hanem retorziók, csalások vagy ricsajok. A lelkek megfulladnak. A sűrű levegő a lélek minden lemondásával terhes.