Álmodozás a gyászban

Eredeti címe:

Dreaming in Grief

Könyv tartalma:

Mary Strong Jackson "Dreaming in Grief" című versgyűjteménye tele van sürgősséggel és tisztasággal, beleértve a mocsári cattails tetején álló red-wing feketerigók, a homok színű bébi varangyok és a csendben lélegző szárnyasok képeit, amelyek megvilágítják a bőséget, amit nem veszíthetünk el. Versei válaszok az éghajlati válságra, és sürgős felhívás a bolygó minden polgára számára a közös cselekvésre, hogy összefogjunk és megálmodjuk a jövőnket.

Jackson arra hívja fel az olvasót, hogy emlékezzen arra, amit már tudunk - nem vagyunk külön a természettől, mi vagyunk a természet. Ahogy Barbara Rockman költő megjegyzi:

" Ezek a versek figyelmeztetés és tiszteletadás, óda és ima, amelyek arra vágynak, hogy kibogozzák az otthon és a kikötő jelentését. Mint a Jackson által ábrázolt inuit nő, aki ellenőrzi, hogy ki jön, ez a lebilincselő gyűjtemény kimegy, hogy megnézze, milyen messze van a holnap.".

Ebben a gyűjteményben Jackson arra kéri az olvasót, hogy gondolkodjon el azon, hogyan kell újraértelmezni a "haladást" annak fényében, hogy hol tartunk ma, és azt is kérdőjelezze meg, hogy mit akarunk és mit igénylünk valóban a mindennapi életünkben. Hogyan befolyásolják hiedelmeink és megszokott létmódjaink a jövőnket és az eljövendő generációkat? Mit vagyunk hajlandóak megváltoztatni és figyelembe venni az életünkben, hogy megvédjük az állatokat, az erdőket, az óceánokat, a sivatagokat és a prériket?

Ezek a versek arra ösztönzik az olvasót, hogy tudomásul vegye és gyászolja, de arra is, hogy elképzelje, álmodja és remélje, olyan képekkel, mint ... nem a varangy dolga, hogy megjavítsa ezt a forró és égő világot.... /a varangynak az a dolga, hogy növekedjen, és egy nap, amikor testhőmérséklete éppen megfelelő lesz, /ő és társai torkukat dalra nyitva zenélnek majd/ a tengerpartokon, a kertekben és a sivatagokban. /Nap és éjjel a varangyok énekelnek/amíg a nőstény varangyok asaját szemölcsös vágyaikkalmeghallgatják és megérkeznek. /A dalból bébi varangyok születnek, apró / bájos kis exportőrök...

Jackson ír a pelikánokról, akiket mint narancssárga galócát viselő, vékony nyakú professzorokat ír le, rosszul elhelyezett szemüveggel a Permi-medence millió éves kőzetrétegeinek közelében folyó frackingről, és a férgek költőjéről aki a nyelvét a féregre tette, csak hogy megtapogassa, hogy összehasonlítsa/ hogy megízlelje ártatlanul/ a kedves parókás izét/ a zene, amely átfonja a hajat/ apró borzongást kelt egy madárfiókának a hátán/ kígyókat ráz ki a téli bőrből.

Az Álom a gyászban arra kéri az olvasót, hogy olvassa, beszélgessen és reagáljon erre az egzisztenciális válságra.