Dream House: An Intimate Portrait of the Philip Johnson Glass House
Az átláthatóságáról híres Philip Johnson Glass House - a modernizmus ikonja, amelyet Vincent Scully "az évszázad koncepcionálisan legfontosabb házának" nevezett - mégis bosszantóan átláthatatlannak bizonyult az értelmezés szempontjából.
Építésze, Philip Cortelyou Johnson ugyanilyen nehezen megfogható, egy olyan polarizáló és befolyásos kulturális figura, akiről még nem létezik pszichológiai jellemrajz. Új könyvében Adele Tutter mindkét rejtélyt felgöngyölíti.
Álomház: A Philip Johnson üvegház intim portréja című könyv feltárja, hogy ez a felszínesen nem reprezentatív fizikai struktúra hogyan kódolja az építész törekvéseinek, motivációinak és konfliktusainak aspektusait - hogyan működik belső világának valóságos önarcképeként. Ebből az intim szintézisből egy irigyelt, sebezhető ember bontakozik ki. Mivel attól félt, hogy nincs tehetsége vagy zsenialitása, és mivel töredezettségre hajlamos jellemmel rendelkezett, Johnson állandóan egy uralkodó mentort vagy stílust keresett, amely megerősíti önérzetét és segít megszervezni kaotikus belső világát, miközben elrejti a tiltott nagyságérzetet, amellyel hatalom- és befolyásvágyát igazolta.
Tutter elemzése kibékíti az ellentmondásos erőket egy olyan emberben, aki egyszerre volt Hitler egykori szószólója és humanista homoszexuális, dogmatikus modernista és tévelygő posztmodernista. Az Üvegház szigorú, radikális újraértékelése révén ez a könyv friss és lélektanilag leleplező portrét fest arról az emberről, aki az Üvegházat építette.
