Olvasói vélemények
Összegzés:Marshall Moore memoárja szívből jövő és hiteles leírása az Észak-Karolina keleti részén felnőtté válásának élményeiről, és az identitás és a túlélés témáit járja körül egy konzervatív környezetben. Az írás rezonál az olvasókra, különösen azokra, akik ismerik a környéket és a kulturális hátteret.
Előnyök:A memoárt dicsérik hitelessége és őszinte hangja miatt, ami Moore történetét átélhetővé és hatásossá teszi. Az olvasók értékelik az írás tisztaságát, az érzelmi mélységet és az idézhető meglátásokat. A rövid fejezetek és a magával ragadó történetmesélés segít felidézni az emlékeket és érzelmeket, különösen a Kristálypartról érkezők számára.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találhatja, hogy Moore története, bár erőteljes, sokak számára hasonló élményeket idéz, ami az elbeszélés egyediségének hiányát sugallja. Emellett a tartalom érzelmi súlya egyesek számára nyomasztó lehet.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
I Wouldn't Normally Do This Kind of Thing
Könyv tartalma:
Mit kapunk, ha összekeverünk egy apát, akinek súlyos poszttraumás stressz szindrómája van, miután alig élte túl a vietnami háborút, egy önjelölt látnok anyát, akinek dühproblémái vannak és egyáltalán nincs szűrője, folyóknyi piát, egy ügyetlen, de akadémiai tehetségű fiút és egy lányt, akinek rejtett fogyatékossága van és egy mérföldnyi lázadó hajlam? Ez elég zűrös lesz. Aztán jöhet egy nagy adag családon belüli erőszak, egy kis jó öreg déli kisvárosi homofóbia és egy olyan sötét családi titok, ami címlapokra kerül.
Megvan minden, ami egy teljes, égető katasztrófához kell. Szó szerint: Marshall Moore azért került az úttörő észak-karolinai Tudományos és Matematikai Iskolába, az ország első STEM-fókuszú mágnesiskolájába, hogy elmeneküljön szülővárosából és gyermekkorából, amelyet egyébként talán nem élt volna túl. Aztán felgyújtotta.
És akkor a történet igazán bonyolulttá válik. Az I Wouldn't Normally Do This Kind of Thing egy memoár egy családról, amely a hetvenes-nyolcvanas évek déli külvárosában a normalitást cifrázza: sokkoló, vicces, megdöbbentő, bizarr és... valójában igaz.
Marshall Moore négy regény (Vendégtelen, Keserű narancs, Egy életideál és A beton égbolt), valamint három novelláskötet (A villámok által táplált kert, Pokoli köztársaság és Fekete alakok egy sötét szobában) szerzője. Munkái megjelentek a The Southern Review, Litro, Storgy, Passengers Journal, Quarterly Literary Review Singapore, Asia Literary Review, The Barcelona Review és számos más folyóiratban és antológiában. Emellett három tudományos könyv társszerkesztője a kreatív írás és a könyvkiadás pedagógiájáról.
Az Aberystwyth Egyetem kreatív írásból doktorált. Észak-Karolina keleti részén született, az angliai Cornwallban él, és kreatív írást és kiadványszerkesztést tanít a Falmouthi Egyetemen.
