Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
General Conference Bulletins 1893: The Third Angel's Message
Könyv tartalma:
Az 1893-as év fontos év volt a protestáns Amerika, és így az egyház történetében is. A világot meghívták a "Kolumbiai Világkiállításra" vagy közismert nevén a "Világkiállításra", amely a világ vezető technológiáit és manufaktúráit mutatta be. A hat hónap alatt, amíg a kiállítás nyitva volt, azaz május 1-jétől október 30-ig, 27 000 000 látogató fizette ki az 50 centes belépődíjat, ami azt jelenti, hogy az akkori amerikai lakosság közel fele Chicagóba utazott, hogy megnézze a vásárt. A presbiteriánus egyházak és más vallási csoportok a vásárban lehetőséget láttak hitük elveinek népszerűsítésére, és több millió ember által aláírt petíciókkal lobbiztak az amerikai kormánynál, hogy vasárnaponként zárják be a vásárt. A szenátus engedett, és törvényt fogadott el, amely előírta, hogy a kormány által a chicagói világkiállítás számára biztosított pénzeszközök odaítélésének feltétele, hogy a vásár vasárnaponként zárva legyen a közönség előtt. Ez egyenesen sértette az Alkotmány 1. kiegészítését, amely kimondta, hogy "a Kongresszus nem hozhat törvényt a vallás intézménye tekintetében...". Az Amerikán belüli protestáns egyházak sikeresen ellenőrző befolyást szereztek az Amerikai Egyesült Államok kormánya felett. Jones aktívan képviselte a vallásszabadság ügyét a szenátusban, a presbiteriánusokkal közvetlen ellentétben.
De néhány hónappal később, az 1893-as Általános Konferencián bevallotta a valóságot: "Az Egyesült Államok kormánya most egy hierarchia kezében van, és már nem a nép képviselőinek kezében. A kormányzás, ahogyan azt elődeink létrehozták, megszűnt, most már visszavonhatatlanul megszűnt. A nép kormánya, a nép által és a népért, megszűnt. A kormánynak a néptől származó, az Alkotmányban kifejezett felhatalmazása, és az Alkotmánynak megfelelően vezetendő kormányzat megszűnt. Az alkotmányt felülbírálták, és most figyelmen kívül hagyják... "Ez a lépés az Egyesült Államok kormányát az egyházak kezébe adta. A fenevad bélyegét a nemzet és az egész világ szombatjává tette, és ezt a negyedik parancsolat szombatja helyett tette, kifejezett szavakkal a törvényhozásban. "És mi ez most a mi saját nemzetünkben? A pápaság képmása." (E könyv 3. fejezete) Ezt a tényt e könyv első néhány fejezetében állapítjuk meg, amikor Jones beszámol a szenátus előtti képviseletéről. Ezek az első beszédek elsőre kissé száraznak tűnhetnek, és talán kísértésbe eshet, hogy elhalassza őket, de arra biztatjuk önöket, hogy kitartóan olvassák őket, hogy megismerjék azt a történelmi kontextust, amelyben ezek a fontos tanulmányok születtek.
Ha 1893-ban az egyháznak feltétlenül be kellett fogadnia ezeket az üzeneteket, mennyivel könnyebben kellene ma befogadnunk őket a szívünkbe és az életünkbe? Ha tanítható lélekkel és készséges szívvel olvasod a következő oldalakat, akkor azok megváltoztatják az életedet. A mi mai tapasztalatunk semmiben sem különbözik a Hetednapi Adventistákétól az 1888 körüli években. Vagy túl sokat foglalkozunk a törvénnyel, és törvényeskedő farizeusokká válunk, akik saját cselekedeteink által próbálnak üdvözülni, és szorgalmasan a vállunk fölött ítélkezünk embertársaink felett, és vagy állandó félelemben élünk Isten kárhoztatásától, vagy "szentebbek vagyunk, mint te"; vagy pedig teljesen közömbössé váltunk Isten előtti elszámoltathatóságunkkal és az Ő követelményeivel kapcsolatban. Jones a hitet és a cselekedeteket az üdvösség szinergikus eszközeként mutatja be, olyan harmonikus egyensúlyban, amely nagyon hiányzik a mai egyházak szolgálataiból. Miközben az embereket Jézus Krisztus igazságosságának ajándéka által megszabadítja a törvény kárhozatától, Jones megmutatja, hogy ugyanezen ajándék révén hogyan tudunk megfelelni a törvény követeléseinek gyakorlati életünkben. KIVONAT AZ ELŐSZÓBÓL.
