Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az idegtudomány és az altruizmus közötti kapcsolatot vizsgálja, és egy olyan elméletet javasol, amely szerint az altruista viselkedést az idegrendszerünk eredendően támogatja. Betekintést nyújt az emberi empátiába és az altruizmusba, de kritikával kell szembenéznie, mivel nem tartalmaz érdemi bizonyítékokat, és túlzásba viszi állításainak forradalmi jellegét.
Előnyök:A könyv értékes betekintést nyújt az altruista viselkedésbe és az empátiába, egy elismert idegtudós által megírva. Azt állítja, hogy az altruizmus veleszületett neurológiai jelenség, és szigorú tudományos megközelítést alkalmaz, ami hozzáférhetővé és inspirálóvá teszi az olvasók számára.
Hátrányok:A kritikusok szerint az altruista agyelméletet alátámasztó bizonyítékok nem elegendőek, egyesek szerint inkább hipotézisnek kellene nevezni. Mások úgy találják, hogy a szerző az elmélet kezelésében túlságosan is drámai jelentőséget tulajdonít, miközben elhanyagolja a fejlődéstörténet és a társadalmi kontextus fontosságát az altruizmus kifejeződésében.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Altruistic Brain: How We Are Naturally Good
Könyv tartalma:
A feljegyzett történelem kezdete óta a jog és a vallás "szabályokat" állít fel, amelyek meghatározzák a helyes viselkedést. Amikor betartjuk ezeket a szabályokat, akkor egy külső tekintélynek tulajdonítjuk azt a képességet, hogy meghatározza, hogyan kell viselkednünk. Még az anarchisták is elismerik a választás lehetőségét, hogy engedelmeskedünk-e vagy sem, hiszen senki sem vonja komolyan kétségbe, hogy a társadalmi rend forrása hatalmas etikai rendszereinkben rejlik. A viták csak arra összpontosítottak, hogy kinek a rendszere a legjobb, és egy pillanatra sem gondoltak arra, hogy a jog, a vallás vagy bármelyik filozófiai változata ne lenne a proszociális cselekvés alapja. Az emberi társadalomnak ettől az egységes felfogásától csak a viselkedéstudományok tértek el, amelyek az emberi jóság különböző biológiai alapjaira hivatkoznak. Félretéve mind az ősi, mind a viszonylag modern etikai rendszereket, az idegtudósok, a pszichológusok és az evolúcióbiológusok olyan forradalmat indítottak el, amely mélyebb, mint amiről az anarchisták valaha is álmodtak. Ezek a kutatók lényegében azt állítják, hogy a jó emberi viselkedés - a jóindulat, amelyet a legmagasabb vallási tanításokkal társítunk - forrása a fizikai felépítésünkből ered. Agyunk, hormonjaink és génjeink szó szerint megtestesítik társadalmi iránytűnket. A The Altruistic Brain című könyvében Donald Pfaff, a neves idegtudós a legújabb, legmesszebbmenő érvekkel támasztja alá ezt a forradalmat, és kiváló részletességgel magyarázza el, hogy neuroanatómiai felépítésünk hogyan kedvez a másokkal szembeni kedvességnek.
A The Altruistic Brain a maga nemében minden más tanulmánytól eltérően összefoglalja az összes legfontosabb kutatást arról, hogy - tisztán fizikai szinten - hogyan és miért empatizálnak az emberek egymással, és miért reagálnak önzetlenül. Bemutatja, hogy az embereket elsősorban az altruista viselkedésre "drótozták", úgy, hogy a felkérés nélküli, spontán kedvesség az alapértelmezett viselkedésünk; ez a viselkedés természetes módon jön, függetlenül a vallási vagy kulturális meghatározó tényezőktől. Dr. Pfaff saját és a világ legkiválóbb tudósainak kutatásaira alapozva jól ismert agyi mechanizmusokat foglal egy olyan elméletbe, amely egyszerre újszerű, de könnyen bizonyítható. Elmagyarázza továbbá, hogy a ma már jól ismert pszichoszociális megközelítések segítségével hogyan háríthatjuk el az agy természetes, altruista hajlamai elől az akadályokat. Ez az első könyv, amely nemcsak azt magyarázza meg, hogy miért vagyunk természetünknél fogva jók, hanem eszközöket is javasol, amelyekkel a lehető legjobban viselkedhetünk.
Az altruista agy kötelező olvasmány mindenkinek, aki meg akarja érteni a tudomány viselkedési forradalmát, és azt az ígéretet, amelyet a társadalomnak a nagyobb együttműködés irányába való átorientálására tartogat.
