Értékelés:

Carlin Romano „A filozófiai Amerika” című könyve az amerikai filozófia mélységeit és történetét tárja fel, bemutatva a gondolkodók és kulturális hatások széles skáláját. A könyv azzal a felfogással szemben érvel, hogy az amerikai kultúrából hiányzik a filozófiai mélység, ehelyett azt javasolja, hogy a filozófia a hagyományos akadémiai határokon kívül is virágzik. Miközben a könyv széles körű áttekintést nyújt és lebilincselő elbeszéléseket tartalmaz, egyes kritikák a filozófia meghatározásainak befogadó jellegére és az esetenkénti pontatlanságokra összpontosítanak.
Előnyök:⬤ Magával ragadó írói stílus, élénk anekdotákkal
⬤ átfogó áttekintés az amerikai filozófiáról és alakjairól
⬤ az akadémiai körökön túli filozófiai gondolkodásra ösztönöz
⬤ jól kutatott, kiterjedt bibliográfiával
⬤ mind a kezdő, mind a tapasztalt tudósok számára hozzáférhető
⬤ vitákat nyit a különböző gondolkodóknak az amerikai szellemtörténetben betöltött szerepéről.
⬤ A filozófusok meghatározásával kapcsolatos állítások vitatottak
⬤ néhány fontos személyiség kimaradt a tárgyalásból
⬤ kisebb ténybeli pontatlanságokat jegyeztek meg
⬤ a szerkezet szétesőnek tűnhet
⬤ az egyes témákról szóló szakaszok inkább tűnhetnek ragasztottnak, mint integráltnak.
(14 olvasói vélemény alapján)
America the Philosophical
Ez a merész, éleslátó könyv azt állítja, hogy Amerika ma a világtörténelem legfilozofikusabb kultúrája, az igazság és a vita példátlan piactere.
Carlin Romano - Pulitzer-díj-döntős, díjnyertes könyvkritikus és filozófiaprofesszor - lendületesen és éles eszével száll szembe azzal a széles körben elterjedt vélekedéssel, hogy az Egyesült Államok értelmiségellenes ország. Ehelyett az amerikai gondolkodásról ad gazdagon beszámoló áttekintést, azt állítva, hogy az átlag amerikaiak mindenkinél gyorsabban átlátnak a hamis filozófiai igazolásokon, és hogy gondolkodóink legjobbjai a mesterséges akadémiai vitákat a friss intellektuális vállalkozásokért cserélik le.
Eközben Romano igyekszik megdönteni a filozófia leghevesebben csodált hősét, Szókratészt, azt állítva, hogy az amerikaiaknak inkább Isokratészt, a bizonyosságot elutasító, majdnem elfeledett görög filozófust kellene szellemi ősükként tisztelniük. A filozófiai Amerika lázadó erőpróbája, amely egyszerre ünnepli országunk páratlan intellektuális energiáját, és ígéri, hogy eltemeti néhány legelrejtettebb kulturális klisénket.