Amerika alapítóinak vallási meggyőződése: Az ész, a kinyilatkoztatás és a forradalom

Olvasói vélemények

A könyv alapos és jól megalapozott vizsgálatot nyújt Amerika alapító atyáinak vallási meggyőződéséről, megkérdőjelezi a közkeletű mítoszokat, és árnyalt képet nyújt hitükről, amelyet a liberális felvilágosodás és a progresszív kereszténység keverékeként jellemez. A könyv elgondolkodtató történelmi perspektívát nyújt a vallásnak az Egyesült Államok alapításában betöltött szerepéről szóló vitához.

⬤ Gondolatébresztő és tanulságos elemzés a vallás és a kormányzat történelmi perspektíváiról.
⬤ Kiterjedt kutatás és dokumentáció, amely átfogó képet ad az alapítók vallási meggyőződéséről.
⬤ Megkérdőjelezi az alapítók hitével kapcsolatos általános tévhiteket, és inkább „teista racionalistáknak” mutatja be őket, mint szigorú deistáknak vagy evangéliumi keresztényeknek.
⬤ Jól strukturált és könnyen olvasható, és teret enged az összetett témák átgondolt feldolgozásának.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy bizonyos idézetek körül hiányzik a kontextus, ami potenciálisan félrevezető következtetésekhez vezethet.
⬤ Az egyes fejezeteken belüli szerkezet lehetett volna világosabb, mivel egyes szakaszok kanyargósnak vagy ismétlődőnek tűntek.
⬤ Néhányan azt kívánták, hogy részletesebben vizsgálják meg az olyan összetett fogalmakat, mint a „teista racionalizmus” és az unitárius vallás.
⬤ A könyv ismétlődhet a központi érvelés során, ami csökkentheti az általános elkötelezettséget.

(41 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Religious Beliefs of America's Founders: Reason, Revelation, and Revolution

Könyv tartalma:

Amerika alapítói keresztények vagy deisták voltak? A konzervatívok és a szekularisták mindkét álláspontot képviselik, és bizonyítékokat gyűjtöttek össze annak bizonyítására, hogy milyen magasnak kell lennie az egyházat és az államot elválasztó falnak. Gregg Frazer most az alapítók hitének első átfogó elemzésében, ahogyan ők maguk is megfogalmazták, véget vet érveiknek - megmutatva, hogy a mai politikai jobb- és baloldal egyaránt téved.

Frazer a templombajáráson és a politikai célokból tett nyilvános kijelentéseken túlmenően az alapítók vallással kapcsolatos őszinte nyilatkozatait vizsgálja, amelyeket magánirataikban találunk. Több évtizedes kutatásai alapján azt állítja, hogy ezek az emberek nem voltak sem keresztények, sem deisták, hanem inkább egy olyan rendszer hívei, amelyet ő "teista racionalizmusnak" nevez, egy olyan hibrid hitrendszeré, amely a természetes vallás, a protestantizmus és az ész elemeit ötvözte, és amelynek döntő eleme az ész volt.

Frazer elmagyarázza, hogyan alakult ki ez a teológiai középút, melyek voltak a központi meggyőződései, és hogyan tükröződtek ezek nyolc alapító gondolkodásában: John Adams, Thomas Jefferson, Benjamin Franklin, James Wilson, Gouverneur Morris, James Madison, Alexander Hamilton és George Washington. Meggyőzően érvel amellett, hogy a kongregacionalista Adams a teista racionalizmus legtisztább példája; hogy a feltételezett deisták, Jefferson és Franklin kevésbé világiasak, mint feltételezik; és hogy még a híresen hallgatag Washington is e teológia híve. Azt is bemutatja, hogy az alapítóknak valóban vallásos meggyőződéseik voltak, amelyek összhangban voltak az erkölcsiséggel, a köztársasági kormányzással, a természetes jogokkal, a tudománnyal és a haladással.

Frazer gondos kifejtése segít az olvasóknak jobban megérteni a forradalmi toborzás mellett szóló érveket, a Függetlenségi Nyilatkozatban található vallási utalásokat, valamint az Alkotmány vallási elemeit - és azok hiányát -. Azt is feltárja, hogy befolyásos egyházi személyek, akik a teista racionalizmus teológiáját a Szentírás újraértelmezésével támasztották alá, hogyan hirdették és tették közzé a liberális demokrácia elméletét a lázadás igazolására.

Frazer ügyesen vegyíti a történelmet, a vallást és a politikai gondolkodást, és sikeresen mutatja be, hogy az amerikai kísérlet nem volt sem teljesen világi vállalkozás, sem pedig kísérlet egy bibliai alapokon nyugvó keresztény nemzet létrehozására. Azáltal, hogy bemutatja e kulcsfontosságú alapítók tényleges megközelítését, életképes megoldást javasol az egyház és az állam kapcsolatáról szóló huszonegyedik századi patthelyzetre - és mindkét oldal párthíveit arra hívja fel, hogy az Amerikára vonatkozó elképzeléseiket saját érdemeik alapján fogalmazzák meg, anélkül, hogy az alapítókat olyan álláspontok túszaivá tennék, amelyeket soha nem képviseltek.