Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Curating America's Painful Past: Memory, Museums, and the National Imagination
A 2020-as globális Black Lives Matter-tüntetések során sokan felszólították az Egyesült Államokat, hogy végre nézzen szembe fájdalmas múltjával. Tim Gruenewald új könyve alaposan megvizsgálja, hogyan emlékeznek jelenleg erre a múltra a washingtoni nemzeti múzeumokban. A Curating America's Painful Past (Amerika fájdalmas múltjának kurátora) című könyv feltárja, hogy a tragikus múltat hogyan minimalizálják vagy keretezik úgy, hogy az ne fenyegesse az uralkodó nemzeti ideológiákat. Gruenewald az Amerikai Történelem Nemzeti Múzeumát (NMAH), az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumát (USHMM), az Afroamerikai Történelem és Kultúra Nemzeti Múzeumát (NMAAHC) és az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeumát (NMAI) elemzi.
Az NMAH, az ország legnépszerűbb történelmi múzeuma, az amerikai történelem és identitás képzeletének mércéjeként szolgál. Az USHMM 1993-ban nyílt meg az Egyesült Államok hivatalos holokauszt-emlékhelyeként, és a National Mall mellett áll. Gruenewald meggyőzően érvel amellett, hogy az USHMM sikeres mintát hozott létre a szörnyű és traumatikus történetek elbeszélésére. A Curating America's Painful Past (Amerika fájdalmas múltjának kurátora) szembeállítja ezt a két múzeumot, hogy feltegye a kérdést, miért hiányoznak Amerika fájdalmas emlékei a National Mall emlékhelyeiről, és amellett érvel, hogy a jelen társadalmi igazságtalanságait nem lehet kezelni, amíg a nemzet fájdalmas múltját nem ismerik el és nem emlékeznek rá teljes mértékben.
Csak az NMAAHC 2016-os megnyitásával jelent meg részletes beszámoló az afroamerikaiak ellen elkövetett atrocitásokról a National Mallon. Gruenewald a múzeum narratív struktúrájára összpontosít a nemzeti diskurzus kontextusában, hogy a múzeum kritikai olvasatát nyújtsa. Amikor az NMAI 2004-ben megnyílt, először mutatott be részletes történetet indián szemszögből, amely a hagyományos múzeumi narratívákat igyekezett megdönteni. A kritika azonban a hagyományosabb kiállításokhoz és a nemzeti fókuszhoz vezetett. Ennek ellenére a múzeum még mindig marginalizálja az európai gyarmatosítás és az amerikai terjeszkedés hatalmas számú őslakos áldozatának emlékét. Az utolsó fejezetben Gruenewald egy gondolatkísérletet kínál, amelyben olyan emlékhelyet képzel el, mint a nemrég megnyitott Nemzeti Béke és Igazságosság Emlékműve (Montgomery, Alabama), amely a National Mallon található, így az olvasó felmérheti, hogy a nemzeti emlékezet projektjei milyen mélyreható hatással lehetnek a múlttal való szembenézésre a jelen igazságosságának kérdésében.