Amerikai díszlettervezés és szabadúszó szakmaiság

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

American Scenic Design and Freelance Professionalism

Könyv tartalma:

Az amerikai díszlettervezés professzionalizálódásának átfogó története

Az amerikai színházi díszlettervező alakja először a huszadik század elején jelent meg. Ahogy a produkciók eltávolodtak a szabványosított, festett díszletektől és az egyéni díszlettervezés felé mozdultak el, úgy nőtt a kereslet a tehetséges új tervezők iránt. Évtizedeken belül a díszlettervezők hivatásos művészekké váltak. Saját stúdiót vezettek, büszkén tüntették fel nevüket a Broadway színlapjain, és még magazinokban és televíziós portrékban is megjelentek.

Az American Scenic Design and Freelance Professionalism (Amerikai díszlettervezés és szabadúszó szakma) a szakma megteremtésében és alakításában szerepet játszó személyiségeken, intézményeken és mozgalmakon keresztül mutatja be a szakma történetét. David Bisaha színháztudós egyedülálló szociológiai megközelítésben vizsgálja azt a munkát, amelyet a tervezők a színházi produkciókon kívül végeztek. Megmutatja, hogy az olyan személyiségek, mint Lee Simonson, Norman Bel Geddes, Jo Mielziner és Donald Oenslager hogyan építették fel a díszlettervezők szabadúszó, szakmai identitását a szakszervezetükben (United Scenic Artists Local 829) végzett munkájukkal, önreklámozó sajtótermékek előállításával, egyetemi tantervek kidolgozásával és háborús önkéntes munkával.

Míg azonban az új intézmények sokak számára autonómiát és szellemi tulajdonjogokat biztosítottak, a női, queer és fekete tervezők nem mindig voltak szívesen látott tagjai a szabadúszó tervezők érdekeit védő szervezeteknek. Többek között Aline Bernstein, Emeline Roche, Perry Watkins, Peggy Clark és James Reynolds identitásuk miatt kirekesztették a szakmai csoportokból. Ennek ellenére koruk legsikeresebb tervezői közé kerültek. Történeteik kibővítik az amerikai díszlettervezés történetét, megmutatva, hogy a professzionalizmus milyen jelentős előnyökhöz juttatta a tervezőket, ugyanakkor a kirekesztés örökségét is létrehozta, amellyel az amerikai színház még mindig számol.