Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet az első világháborús meuse-argonne-i offenzíva kivételes, önvezető útikalauzaként méltatják, amely részletes történelmi betekintést, világos útbaigazítást és a különböző csataterületek GPS-koordinátáit kínálja. Bár a könyv jól használható gyakorlati útmutatóként a látogatók számára, néhány kritikus megjegyezte, hogy történelmi mélysége nem olyan széleskörű, mint egyes történelemre összpontosító szövegeké.
Előnyök:⬤ Részletes önvezető túrák világos útbaigazítással és GPS-koordinátákkal.
⬤ Egyedi történelmi szempontokat és kevésbé ismert helyszíneket tartalmaz.
⬤ Kiválóan alkalmas az Amerikai Expedíciós Erők (AEF) franciaországi csatatereinek felfedezésére helyi ismeretekkel és anekdotákkal.
⬤ Jól megalapozott és informatív elbeszélés.
⬤ Sok felhasználó értékes társnak találta a csatatérlátogatásokhoz.
Hátrányok:⬤ A történelmi részek rövidek és nem annyira átfogóak, mint amennyire egyesek szeretnék.
⬤ Egyesek szerint a könyv egyes részei az alapos részletesség miatt lassú tempójúak.
⬤ Hiányoznak a színes képek, amelyek fokozhatnák a vizuális élményt.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
American Expeditionary Forces in the Great War: The Meuse Argonne 1918: Breaking the Line
Könyv tartalma:
Bár az 1918 szeptemberének végén kezdődött és a fegyverszünetig tartó meuse-argonne-i offenzíva nem az AEF első nagyszabású hadművelete volt, mégis ez volt a legnagyobb akció, amelyben az AEF részt vett a Nagy Háborúban. A meuse-argonne-i harcok áldozatainak száma valóban az amerikai hadtörténelem legvéresebb csatájává teszi.
Az Argonne olyan terület volt, amelyért különösen a háború korai szakaszában heves harcok folytak; keleti, a Maas felé eső része aztán a háború első nagy harci csatájának, Verdunnek a részévé vált. A területet kiterjedt erdőségek és dombvidék jellemzi; a Somme-tól eltérően azonban számos vízfolyással, mély szakadékkal és magasabb hegygerincekkel, valamint jelentős dombokkal, például Montfaucon-nál, tarkított. Őszintén szólva, az offenzíva kezdeti szakaszát az amerikaiak számára jelentős, ki nem kényszerített nehézségek jellemezték, akiknek végül is messze nem volt olyan erős ellenséges ellenállással kellett szembenézniük (bármennyire is félelmetes volt a védelmi vonal).
Hibákat követtek el, a logisztikai problémák megszaporodtak, a parancsnokság gyakran nem volt kielégítő. Sok szempontból mindez nem kellett volna meglepetésként érjen: ez egy olyan hadsereg volt, amely viszonylag új volt a nyugati fronton, amelyet félelmetes ütemben erősítettek (júliusig havonta körülbelül 300 000 emberrel), és amelynek vezető parancsnokai még soha nem szembesültek a modern hadviselés kihívásaival, és maguk is szédítő ütemben fejlődtek.
Maarten Otte háttérbeszámolót ad az offenzíva megnyitása előtti eseményekről és annak alakulásáról. Ezt követően az egyes amerikai hadtesteket sorra véve olyan túrákat tart, amelyek segítenek a látogatónak megérteni a harcokat és a felmerült problémákat. Ez a Meuse-Argonne-ról szóló nyitókönyv többé-kevésbé addig az időpontig vezeti el az olvasót, amikor Pershing tábornok október közepén átadta az amerikai Első Hadsereg parancsnokságát Liggard vezérőrnagynak, és ez a parancsnokváltás jelentős javulást jelentett az amerikaiak teljesítményében, miközben egyre hátrébb szorították a németeket.
Az argonne-i Nagy Háború csataterét a háború számos fizikai maradványa, néhány szép (egyesek szerint túlságosan is grandiózus) emlékmű, valamint a Romagne-i lenyűgöző amerikai temető jelzi, amely a világ második legnagyobb temetője, és amelyet az Amerikai Csata Emlékművek Bizottsága kezel. Sok a látnivaló egy olyan csatatéren, amelyet a második világháború óta eltelt évtizedekben nagyrészt elhanyagoltak.
