Amerikai gerilla: Russell W. Volckmann elfeledett hőstettei - az ember, aki megszökött Bataanból, filippínó hadsereget hozott létre a japánok ellen...

Olvasói vélemények

A könyv Russell W. Volckmann életének krónikája, középpontjában a II. világháború alatt a Fülöp-szigeteken folytatott gerilla-hadviselésével és a különleges erők kialakításában játszott szerepével. Betekintést nyújt a háború kemény valóságába, az ellenállás megszervezésébe és a személyes áldozathozatalba, de bizonyos területeken a tempóval és a mélységgel is küzd.

A könyv informatív és jól megalapozott, részletesen beszámol Volckmann életéről, a gerillataktikához való hozzájárulásáról, valamint az amerikai és a Fülöp-szigeteki együttműködés meg nem énekelt hőstetteiről a japán megszállás alatt. Számos recenzens dicséri a kutatás mélységét és a csendes-óceáni háború és a filippínó társadalom szemet gyönyörködtető meglátásait.

Több olvasó úgy találta, hogy a könyv időnként lassú, és túlságosan a szervezési szempontokra összpontosít, nem pedig a gerillaharcok aprólékos részleteire. Néhányan kifogásolták az eredeti források és elbeszélések hiányát, és csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a könyv nem váltotta be a háborús történettel kapcsolatos elvárásaikat. A tempóval kapcsolatos problémák és a katonai szakzsargonra való nagyfokú támaszkodás szintén rontotta egyesek számára az általános élményt.

(83 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

American Guerrilla: The Forgotten Heroics of Russell W. Volckmann--The Man Who Escaped from Bataan, Raised a Filipino Army Against the Jap

Könyv tartalma:

Russell Volckmann drámai katonai hőstetteinek krónikája, amely feltárja, hogy vezetői tevékenysége hogyan készítette elő a modern különleges hadviselés doktrínájának útját.

Douglas MacArthur tábornok a "Visszatérek" búcsúszavával megpecsételte az utolsó amerikai erők sorsát Bataanon. Egy Russell Volckmann nevű fiatal katonai százados azonban nem volt hajlandó megadni magát. Eltűnt az észak-luzoni dzsungelben, ahol több mint 22 000 fős filippínó hadsereget hozott létre. A következő három évben gerillaháborút vezetett a japánok ellen, és több mint 50 000 ellenséges katonát ölt meg. Ugyanakkor rádiókapcsolatot létesített MacArthur ausztráliai főhadiszállásával, és a szövetséges erőket az ellenség kulcsfontosságú állásaiba irányította. Amikor Yamashita tábornok végül megadta magát, az első ajánlatokat nem MacArthurnak, hanem Volckmannak tette.

Ez a könyv megállapítja, hogy Volckmann vezetése döntő jelentőségű volt a Fülöp-szigeteki háború kimenetele szempontjából. A gerillahadviselés realitásait és lehetőségeit szintetizáló képessége olyan hadjárathoz vezetett, amely Yamashita erőit képtelenné tette a szövetségesek inváziójának visszaverésére. Ha Volckmann nem lett volna, az amerikaiak "vakon" indultak volna elleninváziójuk során, és erőfeszítéseik egy próba és tévedés kampányra korlátozódtak volna, amely kétségtelenül több emberéletbe és hadianyagba került volna, és potenciálisan megakasztotta volna az egész csendes-óceáni háború menetét.

Másodszor, ez a könyv Volckmannt a modern felkelésellenes doktrína elődjeként és a hadsereg különleges erőinek igazi "atyjaként" mutatja be - ezt a címet a történelem tévesen Aaron Bank ezredesnek, az ETO ezredesének ítélte oda. 1950-ben Volckmann két hadseregbeli kézikönyvet írt: Operations Against Guerrilla Forces és Organization and Conduct of Guerrilla Warfare, bár ma már kevesen tudják, hogy ő volt a szerzőjük. Együttesen ezek lettek a hadsereg első kézikönyvei, amelyek felvázolták mind a különleges hadviselés, mind a gerillaellenes műveletek alapelveit. Volckmann közvetlenül a hadsereg vezérkari főnökéhez fordult érveivel, és felvázolta a hadsereg különleges erőinek koncepcióját. Abban az időben, amikor az amerikai katonai doktrína hagyományos szemléletű volt, a gerilla-hadviselés eszméit mint a jövőbeli konfliktusok kritikus erőtöbbszörözőjét népszerűsítette, és végül biztosította a hadsereg első különleges műveleti egységének - a 10. különleges erők csoportjának - felállítását.

Maga Volckmann a modern hadtörténelem homályos figurája maradt, neve hiányzik a MacArthurról szóló összes jelentős életrajzból és a különleges erőkről szóló szakirodalom nagy részéből. Pedig bármennyire is szerény, sőt titokzatos volt Volckmann pályafutása során, nehéz elképzelni olyan embert, akinek hősies kezdeményezése nagyobb hatással volt a II. világháborúra. Ez a régóta esedékes könyv nemcsak Russell Volckmann drámai katonai hőstetteinek krónikáját mutatja be, hanem azt is elemzi, hogy az ő vezetése hogyan egyengette a modern különleges hadviselés doktrínájának útját.