American Eccentric Cinema
Az 1990-es évek vége óta a filmtudományban és a filmkritikában új nyelvezet alakult ki az olyan amerikai rendezők népszerűségére válaszul, mint Wes Anderson, Charlie Kaufman és David O. Russell.
Egyre gyakrabban használják az olyan jelzőket, mint a „furcsa”, „aranyos” és „okos”, hogy leírják ezeket az amerikai filmeket, ironikus (és néha szándékosan komikus) történeteikre, karakterhelyzeteikre és hangvételükre összpontosítva. Kim Wilkins amellett érvel, hogy a látszólag felszínes leírásokon túl az „amerikai különc mozi” olyan formai és tematikai különcséget mutat, amely az amerikai kontextusra jellemző. Megkülönbözteti ezeket a filmeket a hollywoodi mainstream mozitól, mivel szabálytalanságokat mutatnak a jellemzés, a hangvétel és a beállítások terén, és eltérnek a bevett általános konvencióktól.
Minden egyes fejezet részletes filmelemzéseken és a korábbi amerikai hagyományokkal, például az 1960-as és 1970-es évek új hollywoodi mozijával való összehasonlításokon keresztül érvel e pozíció mellett. Az American Eccentric Cinema azt ígéri, hogy megkérdőjelezi az irónia fogalmát a kortárs amerikai filmművészetben, és megkérdőjelezi az irónia és az összetett nemzeti és egyéni identitás kapcsolatát.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)