Olvasói vélemények
Összegzés:E. Fuller Torrey „Amerikai pszichózis” című könyve részletes kritikát fogalmaz meg az amerikai mentális egészségügyi ellátórendszerről, különös tekintettel az 1963-ban indított intézménytelenítési mozgalom utáni kudarcokra. A könyv felidézi a mentális egészségügyi politika történetét, felvázolja a mentális betegek kezelésére vonatkozó kormányzati döntések pusztító hatását, és javaslatokat tesz a javításra. Az írás lebilincselő és történelmi tényekkel jól alátámasztott, bár néhány olvasó pontatlanságokat és elavult terminológiát talált benne.
Előnyök:⬤ Átfogó történetet nyújt az amerikai mentális egészségügyi politikáról.
⬤ Meggyőző kritikát fogalmaz meg a jelenlegi rendszer hibáiról.
⬤ Cselekvőképes megoldásokat javasol a mentális egészségügyi ellátás reformjára.
⬤ Jól megírt és lebilincselő.
⬤ Rávilágít a mentális betegek társadalmi elhanyagolására, és felhívja a figyelmet a kapcsolódó problémákra.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók pontatlanságokat találtak a történelmi elbeszélésben.
⬤ A szerző elavult terminológiát használ, amit egyesek sértőnek tartanak.
⬤ A könyv kezdeti része túl hosszúnak tűnik az utóbbi fejezetekben található megoldásokhoz képest.
(63 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
American Psychosis: How the Federal Government Destroyed the Mental Illness Treatment System
Könyv tartalma:
1963-ban John F. Kennedy elnök történelmi jelentőségű beszédet mondott a mentális betegségekről és a fogyatékosságról. Átfogó új programokat ismertetett, amelyek célja, hogy a sok millió szellemi fogyatékosnak a gondnokság alá helyezett intézményekben történő silány kezelését közösségi mentális egészségügyi központokban történő kezeléssel váltsák fel. Ez a később intézménytelenítésként emlegetett mozgalom továbbra is hatással van a mentális egészségügyi ellátásra. Bár nyilvánosan soha nem ismerte el, a program Kennedy húga, Rosemary előtt tisztelgett, aki enyhén visszamaradottként született, és skizofréniához hasonló betegségben szenvedett. Joseph Kennedy attól való félelmében, hogy teherbe esik, elintézte, hogy lánya lobotómiát kapjon, ami katasztrofális volt, és súlyosan retardált maradt.
Ötven évvel Kennedy beszéde után E. Fuller Torrey könyve a szövetségi mentálhigiénés program születésének belső szemszögéből mutatja be a történetet. Torrey, aki a Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet munkatársaként dolgozott a program kidolgozásának és végrehajtásának idején, saját, első kézből származó beszámolójára támaszkodik a program megalkotásáról és elindításáról, kiterjedt kutatásokra, az érintettekkel készített személyes interjúkra, valamint a jogalkotásban részt vevő főszereplőkkel készült interjúk nemrégiben előkerült hangfelvételeire. Így ez a könyv olyan történelmi anyagot nyújt, amely korábban nem állt a nyilvánosság rendelkezésére. Torrey megvizsgálja a Kennedy család részvételét a politikában, a főbb szereplők szerepét, az állam és a szövetségi kormány felelősségét a mentális betegek ellátásában, a törvény elfogadásához szükséges politikai manővereket, és azt, hogy az intézmények bezárása nem jobb ellátást eredményezett - ahogyan az a cél volt -, hanem alulfinanszírozott programokat, elhanyagoltságot és a közösségben elkövetett erőszak magasabb arányát. Sokan most azon tűnődnek, hogy az állami.
A mentális betegségekkel kapcsolatos szolgáltatások annyira hatástalanok. A hajléktalanok legalább egyharmada súlyos mentális beteg, a börtönök és börtönök súlyosan túlzsúfoltak, nagyrészt azért, mert a súlyosan mentális betegek teszik ki a fogvatartottak 20 százalékát, és a közintézményeket ellepik a kezeletlen személyek. Torrey szerint elengedhetetlen annak megértése, hogyan jutottunk idáig, hogy előreléphessünk a legkiszolgáltatottabbak jobb ellátása felé.
